Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

468 kik eleinte magyar területre, Nonába menekültek, csak súlyos föltételek alatt kaptak engedélyt a városba való visszatérésre (1247). Szerencsésebben jártak Sebenico, Traíi és Spalato városok, melyek épen a mongol zivatar alatt szabadultak föl. De Traù és Spalato közt csak- hamar határpör támadt, melyben Spalato Ninoslav bosnyák bánhoz fordult segítségért, míg Traù IV. Bélához folyamodott. Velencze ekkor a szigeteket bírta, meg a szárazi partmelléknck a Kerkáig terjedő részét. A partmellék déli része Magyarország birtokában maradt. Csupán Ragusa állt a Velenczétől kinevezett gróf alatt. Traù és Spalato viszályát csak a következő évben rendezték ; ez a templomosoknál történt Vrányában, hol Béla király országgyűlést tartott. De a viszály a két város között újra kitört és pedig Castelvitturi birtoka miatt; testvér- harczok, a bán, sőt maga a király döntő bíróságára való hasztalan fölebbe- zések következtek; végre a király azzal döntötte el a pört, hogy a tatárok betörése előtti (1241) állapot újra visszaállítandó; ezzel a béke a két testvérváros közt helyre állt. Az ekkor beköszönt nyugalmat Spalato arra használta, hogy alkot- mányát arisztokratikus szellemben alakítsa át. Csakhogy az almissaiak újra megjelentek a színen; hasznukra vált tengerpartjuk hozzá férhetetlensége, V meg hogy a Subiéok, a brebiri grófok, kikkel a kalóz-zsákmányon meg- osztoztak, esküdt ellenségei voltak Velenczének. Velencze, I. Károly nápolyi király, Spalato és Sebenico városok háborút indítottak Almissa ellen s közös erővel fogták ostrom alá; el is foglalták s őrséggel rakták meg (1283). Az almissaiak újra összeszedték ugyan magukat s elkergették az őrséget, de végűi Velenczétől szorongatva két esztendei fegyverszünetet kellett kérniök, melyhez, minthogy időközben Dragutin szerb király 1292-ben megverte őket, kérelmökre előbb öt, azután további tíz esztendei járúlt. A brebiri grófok ellenben továbbra is jelentékeny állást foglaltak el. Nápolyi II. Károlynak III. Andrással a magyar trónért folyó küzdelmei a dalmatákat is két pártra osztották s az országot új rázkódtatásoknak tették ki. Dalmácziában az Anjouk kerekedtek fölül; különösen a brebiri grófok szegődtek II. Károly pártjához s az Árpádok kihalta (1301) után segélyökkel Károly unokája, Róbert Károly szilárdan megvethette lábát Horvátországban, honnan Magyarországba nyomúlt s (1309) királylyá választatott. Ez a körülmény Zárát is Magyarországhoz való csatlakozásra bírta, mi szintén a brebiri grófok közbenjártával történt, a mint később