Seite - 470 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

470 patriarchával s Paduával szövetkezve a trevisói őrgrófságban támadta meg a velenczeieket. Minthogy egyszersmind a dalmácziai városokat is rá tudta venni, hogy uralma alá helyezkedjenek, Velencze a zárai békében (1358) lemondott Dalmáczia birtokáról s akkor a tenger egész keleti partvidéke Zárától Buduáig Magyarország uralma alatt állt. A doge le is tette a Horvátország és Dalmáczia herczege czímet. Csakhogy az elvesztett terület visszaszerzésének eszméjéről Velencze akkor sem mondott le; Pisani Viktor egy nagy hajóhad élén 1377-ben szembe szállt a genuaiakkal, kik ismét barátságot kötöttek Lajossal. Eleinte a hadi szerencse nem kedvezett a velenczeieknek; de csakhamar feléjök fordult, ámbár, mint- hogy erejök kimerült, a turini békében (1381) újra le kellett mondaniok Dalmácziáról. Nagy Lajos király halála, mely Magyarországban a trónöröklés miatt belviszályt keltett, Dalmácziában is újra fölélesztette a pártgyűlölséget. Némelyek Mária, Lajos leánya, mások versenytársa, nápolyi Kis Károly mellé álltak ; emennek pártján voltak a Horváthiak és nagybátyjok, János vránai perjel, ki a Lajos leánya elleni mozgalmat vezette. Mária és anyja, Erzsébet, a lázadók kezébe kerültek; a két hölgy foglyúl a perjelnek adatott át s végtelen megalázásnak tétetett ki. Az özvegy királynét, Erzsébetet, megölték a novigrádi tömlöczben ; de Mária, kit a velenczeiek kiszabadítottak, visszatérhetett Magyarországba és Zsigmondhoz ment fele- ségül. E közben a zendülés Dalmáczia déli részeire is kiterjedt, hol I. Tvrtko bosnyák király, noha Erzsébet özvegy királyné teljesítette abbeli kérelmét, hogy Cattaro átengedésével tengeri kikötőt adjon neki, megragadta az alkal- mat, hogy Zárát és Ragusát kivéve csaknem valamennyi várost elfoglalja. Zsigmond magyar király és nápolyi László, Kis Károly fia, okleveleikben czímeik közé sorolták ugyan e királyságot, de Tvrtko nem csupán névleg, hanem tettleg is királya volt Dalmácziának. Halálával (1391) azonban a török részről már fenyegetett Bosnyákország gyors hanyatlásnak indult. Dabisa István, Tvrtko testvére, Dalmácziát Zsigmondnak engedte át. Csak- hogy ekkor Dalmácziában tényleg Nápolyi Lászlót ismerték el királynak, ki helytartójává a bosnyák Hrvoját nevezte ki ; ekkor még Zára is elpártolt Zsigmondtól. Zárában László, midőn személyesen Dalmácziába ment, királylyá koronáztatta magát; mikor azonban addigi szövetségese, Ostoja István bosnyák király elpártolt tőle, haza tért s ajánlatot tett Velenczének, hogy Zárára való jogait neki engedi át.