Seite - 474 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

474 buzdították őket. Mióta a hitetlenek ez utat megismerték, Sebenicónak sokat kellett támadásaiktól szenvednie ; a horvát terület elpusztíttatott és elnéptele- nedett s Velencze birtokait keresztény vérrel áztatták. A horvátok, hogy békét nyerjenek, évi adó fizetésére kötelezték magukat (1494); de hasztalan, mert a boszniai szandsák-basa 1497-ben Traù területére tért, a következő évben ostrommal megvette Klissát s kevéssel később (1499) hatalmába ejtette a macarscai tengermelléket s számos sarczolásai és hódításai után végűi egyenesen az Adria fölötti uralomra törekedett (1500). Iszonyú volt a háború, mely ekkor megindúlt; Zára és Nona vidéke elpusztúlt; Zemonico lángok martaléka lett; Ostrovizzából, melyet fegyverrel vettek meg, 2.000 keresztényt hajtottak rabszíjon Boszniába. De Sebenico tartotta magát, sőt a knini al-bánnak sikerűit a törököt Bistrizzánál megverni; de mindig új tömegek törtek Dalmácziába halált és pusztúlást okozva. Zára területét ismét elpusztították, csakhamar hasonló sorsban részesült Vrana, Traù, Sebenico és Klissa is, míg a Cetina, Knin és Ostrovizza egyesűit haderejét, midőn szomszédai elleni sikeres portyázásról tért haza, a hitetlenek serege körűikerítette s kardélre hányta. E vérengzésektől megijesztve Velencze sietett békét kötni a törökkel ; Magyarország csakhamar követte példáját s a Cetina és a Narenta közötti egész terület Almissa kivételével török kézbe jutott. De azért a mostari szandsák-basa nem hagyta abban az ellenséges- kedést Velencze dalmát birtokai ellen ; támadásai czéljáúl főleg Sebenicót és Traùt szemelte ki, mi közben a cambraii liga megkönnyítette az ozmánoknak a további garázdálkodást. Mert alig hogy Velencze kivonta őrségeit Dalmá- cziából, a törökök már is megszállották az oda hagyott helyeket. A horvát grófok siettek a példát utánozni, míg végre II. Ulászló magyar király is csatlakozott a ligához s Dalmáczia megszállását elrendelte (1509). Velencze teljesen lesújtva, békét kötött, de ez a lépés nem vetett véget a dalmát városok Velencze elleni mozgalmának. Csak mikor őt is bevonták a magya- rok és törökök közti fegyverszünetbe, léphetett föl komolyan a lázadók ellen s állíthatta helyre a belső rendet, melyet a köznép mindenütt meg- zavart, midőn a patríciusok ellen főleg Veglián, Zárában, Sebenicóban, Lesinán, Spalatóban és Cattaróban föllázadt. E közben a törökök semmibe sem véve a fegyverszünetet, megszállották Nucakot, Signt, Virt (1513) és Knint (1514), úgy, hogy Klissa és Poljiza, hogy hasonló sorsra ne jusson, évi adó fizetésére kötelezte magát (1515). Velencze kieszközölte ugyan a fegyverszünet meghosszabbítását, de a megállapodásokat az ozmánok nem