Seite - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

475 tartották meg, s új meg új hordák törtek be az országba. A magyar király, hogy Klissát megvédhesse, követelte azt a pénzösszeget, melyet neki Velencze e vár oltalmára igért, s a horvát bán hasztalan tette a legnagyobb crőködéseket, hogy a Scardona mellett levő crödöt újra kiragadja a török kezéből; erre ez a város, valamint Klissa is, Velencze oltalma alá akart helyezkedni; ez azonban, minthogy a cziprusi események foglalkoztatták, cl nem fogadhatta a meghódolást, minek az lett a következménye, hogy a törökök rabló kalandozásai folyton gyakoriabbakká és kegyetlenebbekké lettek. Rogosnizzát és Capocestót fölperzselték s általában nem volt város, melynek kapujáig a vad hordák el nem hatoltak. A kétségbeesett dalmaták kérései végre rábírták Velenczét, hogy fegyverrel és lőszerrel lássa el őket, Zára, Sebenico, Spalato, Ragusa, Cattaro és Traù városok pénzei. ellenben Konstantinápolyban tett előterjesztései meddők maradtak, mert II. Szolimán, ki épen trónra lépett s Magyarország ellen hadjáratra készült, a lagúnák királynőjét csak üres szóval biztatta, mi a legroszabbat helyezte kilátásba. A boszniai basa a Magyarország elleni támadás után csakugyan Knin ellen nyomúlt (1522), melynek várát a lakosok, noha több támadást visszavertek, végre is átadni voltak kénytelenek. A vár megvételének híre nagy rémületet keltett Scardona lakosaiban, kik nyomban ott hagyták szülő- földjüket és Sebenicóba menekültek; csupán Klissa tudta, 300 hős védője vitézségével, az összes rohamokat visszaverni (1522). Még a szultán tilalma sem fékezhette a scardonai őrségek erőszakosságait, melyek örökösen nyug- talanították Velencze birtokait s egyszer Scardona, másszor Zára vidékére törtek be. Akkor (1523) kapta a fő provveditore a rendeletet, hogy Nadint, Vranát, Nonát s néhány más várat teljes védelmi állapotba helyezzen és Spalatót egész erejével megvédje (1524). De a törökök vakmerősége 60*