Seite - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

476 nőttön-nőtt, s Velenczc, melyet a török a horvátok iránt való elnézéssel vádolt, kénytelen volt szabad bemenetet engedni a török hajóknak a sebenicói csatornába, hogy ez úton jussanak Scardonába. Midőn a segniaiak erről értesülve Zára elé vonultak, hogy a török hajókat bevárják s meg- támadják, ez az ozmánokat először is Segna és Mudrussa megrohanására ösztönözte; azután pedig rabolva és gyilkolva törtek a velenczei birtokokra is, melyek lakossága futásban keresve menekülést, a tengeren túlra vándorolt (1524). Velencze, hogy e kegyetlen pusztításnak némi gátat vessen, kénytelen volt 1525-ben Zára vidékének lakóit, kik a horvátokat a töröktől megszállott területen való portyázásaikban támogatták, szigorúan megfenyíteni s a sebenicói grófnak megparancsolni, hogy a scardonai emirrel a só-szállítás tárgyában szerződést kössön. Cattaro viszont útasítást kapott, hogy miképen viselje magát a basákkal s a török hadsereg más fő tisztjeivel való érint- kezésében. Az új-kor. Csakhogy akkor sokkal inkább a török hatalom erőszakos terjeszke- déséről, mint a vele való békés tárgyalásokról volt szó. A törökök 1536-ban árúlással hatalmukba ejtették Sinj, Verlika, Nuíak várait s immár Klissa, Dalmáczia legerősebb védbástyája, ostromához fogtak. Krusic Péter, ki a magyar király nevében bírta a várat, ép oly fáradhatatlan, mint jeles katona volt. Még a veszély közeledte előtt fordúlt 1. Ferdinándhoz s a pápához segítségért, I. Ferdinánd 2.000 embert küldött neki s kevéssel később 700 pápai katona érkezett hozzá Olaszországból. Erre Krusic megtette a szükséges előkészületeket, s a sziklafészek rövid idő múlva megvívhatatlan várrá változott. Féktelen dühvel törtek a törökök több ízben egész a vár falaiig, de mindannyiszor óriási veszteséggel űzettek vissza. Csak éhség által remélhették a vár megvételét ; Salonánál s a Sasso- dombon két erődöt emeltek tehát, mely Klissa és a tenger közt teljesen elzárta az összeköttetést. Minthogy az élelmi szer hiánya csakhamar érez- hetővé vált, Krusic kirohanásra szánta el magát. Őrsége nagy részével leszállott a síkságra, megvívta a Salona melletti erődöt s űzőbe vette a törököket. E pillanatban azonban nagy számú haddal megérkezett a boszniai basa s nyomban támadni kezdett; vad futással menekültek a keresztények a többségben levő törökök elől s Krusié a harezmezőn esett el. Ennek következtében Klissa csakhamar a török kezébe került (1537 márczius).