Seite - 477 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

477 Ezzel a török terület majdnem Spalato kapujáig ért. V. Károly császár, ennek öcscse, I. Ferdinánd, meg a pápa véd- és daczszövetségre léptek ugyan Velenczévcl : de a császárt egészen elfoglalta Francziaország nyughatatlan királya s így Velencze csaknem teljesen magára hagyatott. A tanács, hogy a törökök előnyomulásának gyorsan gátat vessen, 12.000 gyalogost és 1.500 lovast küldött Badoer Alvise provveditore generale vezetése alatt Dalmácziába. A törökök mindamellett győzedelmesen nyomultak előre, Nadint és Vranát elfoglalták, sőt magát Zárát is fenyegették; ellenben Nona, Zemonico és Sebenico ellen intézett támadásaikkal nem boldogultak. Sokkal szerencsésebbek voltak a keresztény fegyverek a Bocche di Cattaróban, hol a spanyol-velenczei hajóraj hatalmába kerítette Castelnuovót és Risanót. Az ekkor kötött fegyverszünet idején azonban Chaireddin Barbarossa nagy hajóhaddal a Bocchéba nyomult, megostromolta Castelnuovót és Risanót, Cattaro pedig csak ügy gyei-bajjal tudott hasonló sorstól menekülni. Velencze kimerült, káros békét volt kénytelen kötni, mely meghagyta a törököt az egész szárazföldi Dalmáczia birtokában. Klissa lett a basa állandó szék- helye, honnan durva önkénynyel kormányozta az új szandsákot. A szegény morlákok, kik a harezok idején a hegységbe menekültek, ismét visszatértek nyomorúlt viskóikba s az új uraknak valóságos rabjai lettek. Egyetlen vigaszuk a Ferencz-rendiek szerzete volt, mely igazi halálmegvetéssel tartotta fönn a kereszténységet a mélyen sújtott lakosság között. Harmincz esztendei fegyvernyugvás után, melyet csak kisebb betö- rések zavartak, II. Szelim hadat üzent (1570) a velenczei köztársaságnak. A törökök egész Záráig nyomúltak s a közelében lévő Malpaga erődöt bevették, melynek védője, Malipiero Bernát, hősi halált halt. Szívós makacs- sággal törekedett az ellenség Zára birtokára, de nem levén nehéz ágyúja, több ostroma visszaveretett. Ép oly sikertelen maradt a Spalato elleni támadás is, melynek lakói a kétségbeesés elszántságával űzték vissza a vad hordákat. Annál szomorúbb volt Lesina városának sorsa, a mely rövid harcz után az ellenség kezébe került; a fegyverfogható férfiakat rabságba hajtották, a többieket pedig kegyetlenül lemészárolták. Két spalatóinak 1.000 főnyi haddal viszont sikerűit Klissa várát éjnek idején meglepnie s őrségét kardélre hánynia. De a két kalandor a helyett, hogy e fontos várat megtartotta volna, az épületeket fölgyújtotta és eltávozott, mire a törökök ismét jó karba helyezték az erősséget. Három esztendeig tartott a küzdelem; végre mindkét fél kimerült s 1573-ban békét kötött, mely