Seite - 477 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
Bild der Seite - 477 -
Text der Seite - 477 -
477
Ezzel a török terület majdnem Spalato kapujáig ért. V. Károly császár,
ennek öcscse, I. Ferdinánd, meg a pápa véd- és daczszövetségre léptek ugyan
Velenczévcl : de a császárt egészen elfoglalta Francziaország nyughatatlan
királya s így Velencze csaknem teljesen magára hagyatott. A tanács, hogy
a törökök előnyomulásának gyorsan gátat vessen, 12.000 gyalogost és
1.500 lovast küldött Badoer Alvise provveditore generale vezetése alatt
Dalmácziába. A törökök mindamellett győzedelmesen nyomultak előre,
Nadint és Vranát elfoglalták, sőt magát Zárát is fenyegették; ellenben Nona,
Zemonico és Sebenico ellen intézett támadásaikkal nem boldogultak. Sokkal
szerencsésebbek voltak a keresztény fegyverek a Bocche di Cattaróban, hol
a spanyol-velenczei hajóraj hatalmába kerítette Castelnuovót és Risanót.
Az ekkor kötött fegyverszünet idején azonban Chaireddin Barbarossa nagy
hajóhaddal a Bocchéba nyomult, megostromolta Castelnuovót és Risanót,
Cattaro pedig csak ügy gyei-bajjal tudott hasonló sorstól menekülni. Velencze
kimerült, káros békét volt kénytelen kötni, mely meghagyta a törököt az
egész szárazföldi Dalmáczia birtokában. Klissa lett a basa állandó szék-
helye, honnan durva önkénynyel kormányozta az új szandsákot. A szegény
morlákok, kik a harezok idején a hegységbe menekültek, ismét visszatértek
nyomorúlt viskóikba s az új uraknak valóságos rabjai lettek. Egyetlen
vigaszuk a Ferencz-rendiek szerzete volt, mely igazi halálmegvetéssel
tartotta fönn a kereszténységet a mélyen sújtott lakosság között.
Harmincz esztendei fegyvernyugvás után, melyet csak kisebb betö-
rések zavartak, II. Szelim hadat üzent (1570) a velenczei köztársaságnak.
A törökök egész Záráig nyomúltak s a közelében lévő Malpaga erődöt
bevették, melynek védője, Malipiero Bernát, hősi halált halt. Szívós makacs-
sággal törekedett az ellenség Zára birtokára, de nem levén nehéz ágyúja,
több ostroma visszaveretett. Ép oly sikertelen maradt a Spalato elleni
támadás is, melynek lakói a kétségbeesés elszántságával űzték vissza a vad
hordákat. Annál szomorúbb volt Lesina városának sorsa, a mely rövid
harcz után az ellenség kezébe került; a fegyverfogható férfiakat rabságba
hajtották, a többieket pedig kegyetlenül lemészárolták. Két spalatóinak
1.000 főnyi haddal viszont sikerűit Klissa várát éjnek idején meglepnie
s őrségét kardélre hánynia. De a két kalandor a helyett, hogy e fontos
várat megtartotta volna, az épületeket fölgyújtotta és eltávozott, mire
a törökök ismét jó karba helyezték az erősséget. Három esztendeig tartott
a küzdelem; végre mindkét fél kimerült s 1573-ban békét kötött, mely
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Band
- 11
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.68 x 21.98 cm
- Seiten
- 370
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch