Seite - 478 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
Bild der Seite - 478 -
Text der Seite - 478 -
478
szerint a háború folyamán tett hódításokat kölcsönösen visszaadták egy-
másnak.
A körülmények helyes számbavételével Velencze ezután a legszigorúbb
semlegességet követte s elvonta a töröktől az ellenségeskedésnek minden
ürügyét. A nyugtalan uszkókok könnyű hajóikon hol ezt, hol amazt a
dalmácziai vidéket lepték meg, s gyakran pusztították a török birtokokat.
De Velencze okos számítással elejét tudta venni minden veszélynek, sőt
fegyveres erővel is föllépett a békebontók ellen, míg egyszer csak egy
váratlan esemény ismét fenyegetni kezdte a békét.
Rómában attól tartottak, hogy a török előbb-utóbb megszállja Spalatót
s onnan hajóin nyugtalaníthatná a pápai területet; ez okból évek óta az volt
a pápák egyik kedvelt terve, hogy Klissa várát kiragadják az ozmánok
kezéből. Alberti, spalatói főesperes s a város más egyházi méltóságai e terv
érdekében működtek, s VIII. Kelemen közbenjárásával sikerűit Rudolf
magyar királyt is megnyerni az eszmének. Egész titokban szállt Spalato
mellett egyik öbölben partra egy nagyobb uszkók csapat, melyhez sok
dalmata, főleg poglizzai ember csatlakozott. A haderő vezetését Alberti
vette át s éjnek idején megrohanta a várat. A meglepett török őrség rövid
tusa után megsemmisíttetett s napkeltekor már a keresztény zászló lobogott
Klissa tornyain (1596). Csakhogy nem sokára 8.000 főnyi török had
nyomúlt a vár ellen s azt minden oldalról bekerítette.
Lenkovic horvátországi főkapitány a határőrök és uszkókok közt
sebtiben 1.300 embert fogadott s Klissa fölmentésére sietett. Velencze
szigorúan megtiltotta ugyan dalmácziai alattvalóinak, hogy e hadműveletben
részt vegyenek, sőt Moro Benedetto vezetése alatt a spalatói vizeken velenczei
hajóraj is czirkált, hogy a partra szállásban mindenkit megakadályozzon.
De a dalmaták a Ferencz-rendi barátok buzdítására mégis csatlakoztak
Lenkoviő csapataihoz s Klissánál véres harcz támadt, melyben mindkét fél
igazi halálmegvetéssel küzdött. A diadal már-már a keresztényeké volt,
mikor az uszkókok meggondolatlanúl zsákmányolásra adták magukat.
A török vezér hamarosan összeszedte visszavonúlóban levő csapatait, meg-
támadta s teljesen megsemmisítette a szétoszolt uszkókokat. Alberti János
és három más spalatói kanonok, Dominis János zenggi püspök és sok más
vitéz a harezmezőn esett el. Lenkovicot gyors lábú lova mentette meg,
de különben csak kevesen tudtak a közeli hegyek barlangjaiban menedéket
találni, honnan a következő napokon Almissába és Castel-Sucuracba vonúltak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Band
- 11
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.68 x 21.98 cm
- Seiten
- 370
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch