Seite - 478 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

478 szerint a háború folyamán tett hódításokat kölcsönösen visszaadták egy- másnak. A körülmények helyes számbavételével Velencze ezután a legszigorúbb semlegességet követte s elvonta a töröktől az ellenségeskedésnek minden ürügyét. A nyugtalan uszkókok könnyű hajóikon hol ezt, hol amazt a dalmácziai vidéket lepték meg, s gyakran pusztították a török birtokokat. De Velencze okos számítással elejét tudta venni minden veszélynek, sőt fegyveres erővel is föllépett a békebontók ellen, míg egyszer csak egy váratlan esemény ismét fenyegetni kezdte a békét. Rómában attól tartottak, hogy a török előbb-utóbb megszállja Spalatót s onnan hajóin nyugtalaníthatná a pápai területet; ez okból évek óta az volt a pápák egyik kedvelt terve, hogy Klissa várát kiragadják az ozmánok kezéből. Alberti, spalatói főesperes s a város más egyházi méltóságai e terv érdekében működtek, s VIII. Kelemen közbenjárásával sikerűit Rudolf magyar királyt is megnyerni az eszmének. Egész titokban szállt Spalato mellett egyik öbölben partra egy nagyobb uszkók csapat, melyhez sok dalmata, főleg poglizzai ember csatlakozott. A haderő vezetését Alberti vette át s éjnek idején megrohanta a várat. A meglepett török őrség rövid tusa után megsemmisíttetett s napkeltekor már a keresztény zászló lobogott Klissa tornyain (1596). Csakhogy nem sokára 8.000 főnyi török had nyomúlt a vár ellen s azt minden oldalról bekerítette. Lenkovic horvátországi főkapitány a határőrök és uszkókok közt sebtiben 1.300 embert fogadott s Klissa fölmentésére sietett. Velencze szigorúan megtiltotta ugyan dalmácziai alattvalóinak, hogy e hadműveletben részt vegyenek, sőt Moro Benedetto vezetése alatt a spalatói vizeken velenczei hajóraj is czirkált, hogy a partra szállásban mindenkit megakadályozzon. De a dalmaták a Ferencz-rendi barátok buzdítására mégis csatlakoztak Lenkoviő csapataihoz s Klissánál véres harcz támadt, melyben mindkét fél igazi halálmegvetéssel küzdött. A diadal már-már a keresztényeké volt, mikor az uszkókok meggondolatlanúl zsákmányolásra adták magukat. A török vezér hamarosan összeszedte visszavonúlóban levő csapatait, meg- támadta s teljesen megsemmisítette a szétoszolt uszkókokat. Alberti János és három más spalatói kanonok, Dominis János zenggi püspök és sok más vitéz a harezmezőn esett el. Lenkovicot gyors lábú lova mentette meg, de különben csak kevesen tudtak a közeli hegyek barlangjaiban menedéket találni, honnan a következő napokon Almissába és Castel-Sucuracba vonúltak.