Seite - 485 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

485 honnan a szél fúj ; hadi állapotba helyezte tehát Zárát s várta a jövendő dolgokat. A velenczei demokraták Querinit a maguk részére próbálták ugyan vonni, de ez tartózkodó maradt s kijelenté, hogy a Velenczéből hozzá rendelt biztosoknak a partra szállást sem engedheti meg, minthogy ez a nép, valamint a katonaság körében zendűlést támasztana. Titokban azonban a bécsi udvarral alkudozott s késznek nyilatkozott a nagyon megerősített várost az osztrák csapatoknak átadni. A többi városokban is arra a meg- győződésre jutottak, hogy csupán Ausztria mentheti meg a franczia részről fenyegetett keresztény vallást s ez okból mindenütt követeket választottak, kik az összes dalmaták nevében letegyék a hűség esküjét a trón zsámolyánál. Ez időben Passerianóban Isztriának és Dalmácziának Ausztria részére való átengedése már el volt határozva, s minthogy a Dalmácziában elhara- pódzott fejetlenségről Bécsben is tudomással bírtak, hamarjában Triesztben és Zcnggben 4.000 főnyi megszálló sereget vontak össze Rukavina Mátyás vezetése alatt. 1797 június 30-án Casimir ezredes három gyalog zászlóaljjal s fél század lovassal Zárába érkezett, hol ünnepélyesen fogadták. Július 2-án a loggiában a város összes lakói letették a hűségesküt. A kedvezőtlen idő- járás által föltartóztatott hajóraj, mely még június 25-én elindúlt a trieszti kikötőből, csak július 5-én érkezett Zára elé. A sűrű néptömeg lelkesült kiáltásai és ágyúdörgés mellett Carsana János érsek, Querini provveditore s az összes polgári és katonai hatóságok fogadták a kikötőben Rukavina tábornokot. A Simon-templomban tartott hálaadó isteni tisztelet után Rukavina a szószékről magyarázta küldetésének czélját s intette a jelen levőket, tartsák meg esküjöket; még ugyanaz napon kiáltvány jelent meg, mely az ország összes szabadságainak és kiváltságainak elismerését biztosította. Erre köz- meghatottság közt behúzták a régi velenczei zászlót s helyére fölvonták a császári lobogót. Rukavina, mihelyt a rend és nyugalom föntartására múlhatatlanúl szük- séges intézkedéseket megtette, megkezdte a többi dalmát város elfogla- lását is. A gyalogság Casimir ezredes vezetése alatt az országúton haladt, míg Rukavina vezérkarával a tengeren folytatta útját. A csapatokat mindenütt lelkesülten fogadták, mert a nép Ferencz császár-királyt egy részt a hit védőjének, más részt a régi magyar királyok utódjának tekinté, kiknek uralma nem veszett ki teljesen a nép, kivált a papság emlékezetéből. Rukavina tábornok a szokásos isteni tisztelet után majdnem mindenütt a szószékbe lépett, hogy az alkalomhoz illő beszédet tartson s a tömegesen megjelentek