Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

494 föllázadt. A külső sánczba szállásolt határőrök a városi kapu (Terra ferma) ellen rohamot intéztek, mely azonban visszaveretett s a francziák kartács- tüze sok kárt tett a hátrálókban. Csaknem ugyanekkor a horvátok a városban sorakozva nyomultak a fellegvár ellen, de a franczia tüzérség itt is teljesítette kötelességét úgy, hogy a határőröknek laktanyáikba kellett visszasietniök, honnan makacsúl folytatták a harczot a polgárőrség s a többi franczia csapatok ellen. Csak a szabad elvonúlás Ígéretével lehetett a határőröket a tüzelés abbanhagyására bírni ; másnap reggel vonúltak ki a városból s az osztrák főhadiszállásra mentek. E 700 katona távozása minden további ellenállást lehetetlenné tett. Már deczember 6-án létrejött az egyezmény, mely szerint az olasz-franczia csapatok lerakták a fegyvert s az angoloknak és osztrákoknak adták át a várat. Ugyanekkor Danese ezredes osztrák csapatokkal és dalmát önkéntesekkel, Sebenicót, a S. Nicolò erődöt, Trabt és Klissát szállotta meg, míg az angolok Spalatót és Lesinát kerítették hatalmukba. Zára bevétele után Milutinovic Tivadar tábornok Ragusa s a Bocche di Cattaro bevételére rendeltetett. Deczember 30-án indúlt el Spalatóból s 1814 január elején Gravosába érkezett, melyet a legnagyobb zűrzavarban talált. A nemzeti párt, mely a régi köztársaság visszaállítására törekedett, nagy számú fegyelmezetlen fölkelő csapatot gyűjtött maga köré s az angolok támogatásával a francziákat Ragusa várának s az Imperial erődnek birtokára korlátolta. Az ott állomásozó angolok nyomban az osztrákokhoz csatlakoztak s Milutinovic fölhasználta a gyakorlatlan fölkelők némi mulasztásait, a kiknek élén sok ragusai nemes úr állt, s a saját csapataival vétette birtokba a város körüli legfontosabb pontokat. Néhány ágyú, melyet Hoste tengernagy a saját fregattjáról küldött a szárazföldre, lehetővé tette az osztrák parancs- noknak a város lövetését úgy, hogy Montrichard tábornok, a várparancsnok, már január 28-án kész volt megadni magát. Milutinovic 29-én reggel csapa- taival és az angolokkal azon a kapun, hol a fölkelők legkevésbbé sejtették, bevonúlt a városba, a kaput újra bezáratta s a bástyára kitűzette a császári lobogót. A fegyveres parasztok eleintén nagyot néztek, azután néhány vezetőjöket bántalmazták, azoknak tulajdonítván, hogy az osztrákok az orruk előtt elvették tőlök a várat; de végűi szétoszoltak. A Bocche di Cattaróban sem volt kedvezőbb a helyzet semmivel. A montenegrói metropolita még 1813 szeptember havában hatalmába kerítette Budua városát és a Cattaro fölött fekvő Trinità erődöt, s aztán