Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

496 szállták meg; ezzel a Bocche birtokba vétele befejeztetett. Ragusában, melynek sorsát még nem tartották végleg eldöltnek, a nemesek bujtogatták a népet, hihetőleg abban a reményben, hogy a csekély osztrák őrséget fegyveres erővel elűzhetik. Mihelyt azonban a tervezett fölkelés első tüneteit észre vették, Milutinovic nyomban Ragusába sietett s csirájában elfojtotta a mozgalmat. Dalmácziának, Ragusának és Cattarónak Ausztria számára való forma- szerű átengedése, mit kevéssel utóbb Bécsben kimondták, végképen meg- nyugtatta a kedélyeket. Habár az áldozatok, melyeket a dalmaták Ausztria érdekében tettek, nagyok voltak, a beállott békekorszak jótéteményei viszont minden jogos várakozást kielégítettek. Az adót leszállították, és szabályozott közigazgatás gondoskodott az ország jóllétéről. Kereskedés és ipar lassanként virágzásnak indúlt, a hajózás gyors lendületet vett s számos iskola nagyban fejlesztette a nép műveltségét. A hálás dalmaták ettől kezdve büszkék voltak rá, hogy Ausztriához tartoznak s az utóbbi évtizedek háborúiban bebizonyí- tott vitézségök a legjobb tanúbizonysága az országban uralkodó hűségnek és ragaszkodásnak. „Vérünket és életünket császárunkért!" a dalmaták jel- mondata, mely mellett egészen elenyésznek a politikai pártok szenvedélyei. Zára és Cattaro ostroma idejéből (I8I3) való érmek.