Seite - 500 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

500 különösen a tüdővészben elhaltak száma is náluk a legalacsonyabb. 100.000 lakóra az 1881-tői 1885-ig terjedő időközben átlag 2.391 haláleset jutott (tehát 215-tel kevesebb, mint Tirolban, és 1.384-gyel kevesebb, mint Bukovinában), a tüdővészben elhaltak száma pedig 238 volt (tehát 16-tal kevesebb, mint Tirolban, és 311-gycl kevesebb, mint Triesztben, mely e részben az összes koronatartományoknak fölötte áll). Végelgyengülésben Ragusa kerületbeli nő (Brenóböl). 100.000 lakos közül 375 halt meg (tehát ismét 100-zal több, mint Tirol- ban). E számadatok egészen egyezők azzal a jó hírrel, melyben az itteni lakosok az ó-korban állottak, mikor az illyrek átlagos életidejét a mesés túlzás 500 évre becsülte. (Plinius, VIII: 48.) Dalmáczia 13 kerülete közt különben fölötte egyenlőtlenül oszlik meg a halálozások arányszáma; így általán véve Macarsca és Cattaro kerületében mutatkozik a legcsekélyebb (100.000 lakos közül 1.539 és 1.607), Knin és Zára kerületeiben pedig a legnagyobb halandóság (100.000 közül 2.855 és 2.998). Ezek mellé sorakozik Benkovac (2.517) és Sebenico (2.727).