Seite - 506 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

506 a sűrűbben épített házcsoportokból álló falvakban, a nép vallás-erkölcsi fogalmai is tisztúltabbak, mint ott, hol a nagyon is szanaszét szórt házak lakói nem gyülekezhetnek minden vasárnap és ünnepen papjuk köré, hogy tőle okuljanak. Az ily helyeken azután a kevésbbé mély vallásossággal jól megfér a babonák dús tenyészete, különösen a vampírokban (vukodlaci), lidérczekben (movine), boszorkányokban és vitákban való hit. A vámpír (morkoláb) olyan gonosz szellem, mely éjente egyik-másik nem rég elhalt s éltében nem a legnagyobb jámborság hírében állott öreg ember vagy asszony képében följárogat az élők rémítgetésére. Teste puszta bőr, mely vérrel van telve s fehér lepedőbe burkoltan mutatkozik általútakon és hidakon, barlangokban és temetőkön, de a házak tájékán is, hol meg- megrázza az ajtókat, megfogdossa a konyhában az edények fedőit s elcserél- geti a fazekakat. Megszólítani nem szabad; de, ha háromszor nyúl az ember után, ez azt jelenti, hogy jó lélek, vagyis hogy a tisztítóhelyről való, honnan lelki segedelemért jár föl könyörögni. Vámpírrá rendesen születésénél vagy származásánál fogva válik az ember. E kísértet elleni védekezésre legjobb fegyver a tövises bot, melylyel a vámpírt átszúrván, az nyomban eltűnik. A lidércz , vagy inkább szívmátra ('morina, mora), valami gonosz vén leány, vagy annak a haza járó lelke ; ez a hanyatt fekve alvónak a mellére ül s úgy megragadja a kezét-lábát, hogy mocczanni sem bír, sőt a száját is betömi, hogy segítségért se kiálthasson. A mora ellen legjobban úgy védekezik az ember, ha nem hanyatt fekve alszik, hanem a jobb oldalán, s az ágya mellett elrejtve egy nyitott lopótököt tart készen, melytől a mora szörnyen fél. Ha ugyanis sikerűi a tőle megkínzottnak őt megragadni, a tökbe belegyömöszölni s ezt aztán jól bedugaszolva a pohárszékben, vagy egyéb záros helyen más napig megőrizni: akkor reggelre kelve megtudhatja az ember, ki volt a lidércz; t. i. az a nő, a kivel az nap legelőször találkozik. A mora többnyire boszúból jelenik meg, de néha szerelemből is, hogy a neki kedves vagy gyűlöletes legényeket meggyomrozza. Rendesen fehér szoknyát, fekete pruszlikot s a fején fehér kendőt visel és zilált hajjal jár. A boszorkányok többnyire szintén pártában maradt s elkeseredett gonosz vén leányok, vagy rút, fogatlan szipirtyók. Mindig csak ártó szándék- kal járnak-kelnek ; elemük az égiháború és zivataros idő ; gyűléseiket diófák alatt, vagy bizonyos magaslatokon tartják. Ha bizonyos, csak ő előttük ismeretes kenőcscsel megkenekednek, repülni is tudnak. A ki a boszor- kányokat föl akarja ismerni, az menjen Szent Iván napja előtti estén egy