Seite - 511 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

511 reggelig öntudatlanul őgyelegnek. A kincset csak az vihetné el épségben, a ki szentelt ostyát vivő pappal menne érte. Mert Krisztus még a sárkánynál is hatalmasabb. A kincsásáshoz mindenek fölött értőknek tartják a görögöket, kiknek valami régi okirataik is vannak, melyekben megjelölvék azok a helyek, a hol kincsek vannak elásva. A dalmaták első sorban földmívelésből élnek, továbbá baromtenyésztés- ből, a partok mentén pedig természetesen halászat- és hajózásból is. E három Opánka-varrónő. fő kenyérkereseti ágon kivűl sokan még kisebb vagy nagyobb kiterjedésű kereskedéssel vagy kézmívességgel is foglalkoznak. Még azok is, a kiknek a földmívelés az elsőrendű foglalkozásuk, e mellett a vidék vagy egyéb körülmények szerint szívesen keresnek a mezei munkától szabad idejökben valami mellékfoglalkozást, minők például a fazekasság, a varsa- vagy kosárfonás, sópárolás, hajóácsolás, kőfejtés és mészégetés, stb. Kőmívesek, kovácsok, ácsok, vargák, szabók, bádogosok mindenütt találhatók, itt-ott még ötvösök és egyéb finomabb kézmívesek is. Nagyon elterjedt az opánka- vargák (bocskor-készítők) mestersége, melylyel asszonyok is foglalkoznak. Az asszonyoknak különben elég dolgot adnak a háziipar többféle ágai, úgy mint a kötés, fonás, szövés, varrás, hímzés, szóval a házi szövetek