Seite - 512 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

512 földolgozása s a maguk és háznépük ruházatának elkészítése. A hímzés és szövés terén valóságos remekműveket is készítenek, melyek részben saját használatukra, részben eladásra szánvák. Háziiparral különben a férfiak is foglalkoznak, a mennyiben kivált bizonyos házieszközöket és edényeket maguk gyártanak. Mint mindenütt, úgy Dalmácziában is mindinkább tünedezőben van a régi patriarchalis családi élet, s az egyetemes népies vonások e téren is napról-napra többet engednek az egyénieknek ; de azért még ma is sok az oly ház, a hol egy tető alatt s közös tűzhely körűi ugyanazon családnak több nemzedéke és kiágazása együtt él. A családi élet szent a paraszt nép előtt, és pedig nemcsak az összetartozó családtagok, hanem az egész együtt lakó háznép szemében is. Ki-ki hűségesen ragaszkodik házi tűzhelyéhez s nem szívesen hagyja el azt, hacsak a nyomor vagy valamely szerencsétlenség nem kényszeríti. Hogy azonban a családi vagyon végtelen fölaprózás által el ne kallódjék, több fitestvér közül egyik-másik idegenbe vándorol, mester- ségre vagy kiskereskedésre adja magát; másutt az egyik megházasodik s otthon marad, a többi közül pedig ez papnak, az barátnak megy. A család feje a gazda; mindjárt utána következik a felesége, a házi- asszony. A gazdaság rendesen a legidősb fiúra száll az apáról, néha azonban a gazdának egyik, vagy másik ügyesebb s a gazdaságban jártasabb öcscsére, még pedig többnyire inkább egyszerű átvétel (via facti) , mint valami családi határozat, vagy választás útján. A gazda jár el a vásárokra, ő ad és vesz, ő köt szerződéseket, ő nála van a pénz, melyből ő fedezi a szükséges kiadásokat, ő viseli gondját az egész háznépnek, ő intézi a teendőket, fedd és dorgál, s ő választ gyermekeinek hitvestársat. Törvény előtt, vagy a falusi gyűlésben is a családfő a család képviselője. Ha a háznak valamely barátja érkezik látogatóba, résztvesz annak megvendégelésében. Ha valahol Krstno ime (a család védszentjének vagy ősének ünnepe) van, azt is ő rendezi. Minden este kiadja a másnapi mnnkákat illető rendelkezéseit. O kel legkorábban, hogy az előtte való nap kiadott parancsolatokat teljesíttesse; ő szereli föl a munkára indúló napszámosokat a szükséges szerszámokkal és eleséggel, megtöltvén butykosaikat, tovarije nevű kulacsaikat, bőrtömlőiket vagy kantáikat s megrakván élelemmel torbe nevű tarisznyáikat. Rendesen maga is velük megy s velük együtt dolgozik. Az asztalnál ő ül a főhelyen, de többnyire egy tálból eszik és egy kancsóból iszik az egész háznéppel. Ò osztja ki a húst, sajtot, halat s mindenkit lehetőleg kielégíteni igyekszik,