Seite - 519 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

519 komájának. A komaság ép úgy, mint a választás útján kötött testvér- szövetség az illetők egész családjára és atyafiságára kiterjed. Többnyire fiatal férfiak avagy nőszemélyek, a kiknek gondolkozás- módja és érzülete tökéletesen megegyező, baráti szövetkezésüknek gyakran egyházi áldással és valami külső ünnepélylyel is mintegy nagyobb szentesítést szereznek. Megkérik tehát papjukat, hogy áldja meg őket, s ha ez beleegyezik (a mi azonban nem mindig szokott megtörténni, s nem különösen akkor, ha a pap látja, hogy az illetők szándéka nem lehet egészen komoly és meg- gondolt), akkor kezükben égő gyertyát tartva, az oltár elé térdelnek s a pap az alkalomhoz illő beszéd és ima kíséretében rájok adja áldását. Ezután választott fivérnek (pobratim), vagy választott nővérnek (posestrima) nevezik s az oltár előtt megcsókolják egymást. Erre karöltve s pisztolydurrogás közt haza mennek s egymást kölcsönösen megvendéglik. Különösen gyakoriak az ily szövetkezések karácsonykor, búcsú vagy egyéb sokadalmak napján. Sokan azt tartják, hogy az ily testvérszövetség két nemzedékig menőleg házassági akadály. A testvérszövetségben élők semmiért a világon meg nem szegnék az egymásnak fogadott hűséget, szerencsétlenség esetén pedig akár az életüket is készek egymásért föláldozni. Egyik a másiknak atyját választott atyjának (poocim), anyját választott anyjának (pomajka), az egymás feleségét választott testvérnek (posestrima) nevezik. Az egyházi évkör különböző ünnepeihez fűződő szokások igen sokfélék. A legmagasztosabb a karácsony ünneplése. E napot mindegyik családja körében igyekszik tölteni, s nem tartják tisztességes dolognak, ha valaki e napra nagy kényszerűség nélkül hazúlról távozik. Egy közmondás szerint: Ha Bozo (Bozidar = Natalis és Theodor) derék ember lett volna, Bozié napján (karácsonykor) otthon maradt volna. Pár nappal karácsony előtt leölik a hízó disznókat, valamint a Bozié napján megsütendő s ezért boza nevet viselő süldőket. A gyermekek anyjuk körűi sürögnek, a ki apró hús- és kalácsdarabokat oszt ki köztük, melyeket aztán maguk sütnek meg s fogyasztanak el nagy örömmel. Kíváncsian nézik, mint töltik a hurkákat s díszítik rozmaringgal és babérlevelekkel az ajándéknak szánt darabokat. Közben-közben karácsonyi énekeket zengedez- nek, különösen az alábbit, melyet a nép egyeteme karácsonytól vízkeresztig szokott a templomban énekelni : „ U sej vrieme godista — Mir se svieiu navjesta : Prodjenje djetiéa — Od djevice Marije u. (Az évnek e szakában — a világnak béke hirdettetik : egy kisdednek születése — a Szűz Máriától.)