Seite - 527 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

a» 527 a nyílt téren egymással szemben állva, pajzsos és lándzsás fővezéreik kisebb, vagy nagyobb ügyességük szerint rövidebb vagy hosszabb ideig tartó tusát vívtak, mely mindig az ellenfél vezérének leveretésével végződött. A viadal végét siketítő örömrivalgás üdvözölte. Gyorsfutár vitte meg tüstént a feje- delemnek a győzelem hírét, s hogy immár nincs mitől tartani. A fejedelem erre ajándékot küldött a fővezérnek, mire ez rokonaival és barátaival ünnepi lakomához ült. A pecsenye feladásakor a jelenlevők mindnyájan a „Na peceno svi tidrimo" („mind a pecsenyéhez nyúlunk") kezdetű dalt énekelték. A fővezér még azontúl három napig fogadta az üdvözlésére menőket, s mindegyiket valami ajándékkal bocsátotta el. Az ilyen évenként való fővezér-választás Stonban (Stagno) is szokásos volt. Dalmáczia legszebb búcsúünnepe a nagy boldogasszony-napi (aug. 15.) búcsú Sinjben. Sajátszerű díszt és érdeket ád ez ünnepnek az „alka u nevű nemzeti lovagjáték, melyet azelőtt mindig augusztus 15-én szoktak tartani, Ferencz József O Felségének látogatása óta azonban augusztus 18-ára, mint az uralkodó születése napjára tettek át. E játék már majdnem kétszáz esztendős s ama hősies ellenállás emlékére tartják, melyet 1715 augusztus 14-én Sinjben egy ötszáz főből álló derék kis csapat Mehmed boszniai pasának a várost megtámadó 60.000 embere ellen tanúsított. A maroknyi csapatnak ily óriási haderőn kivívott győzelmét a Boldogságos Szűz csodá- latos segedelmének tulajdonították. A törökök is azt beszélték, hogy egy fényességben megjelent, borzalmasan fönséges, kezeiből Sinj városára villá- mokat szóró nő-alak rettentette meg és késztette őket futásra. A való az, hogy a török vezér egy részt a táborában kitört ragadós nyavalya és az a miatt támadt fegyelmetlenség, más részt a város hősies ellenállása miatt volt kénytelen augusztus 14-éről 15-ére viradó éjjel 10.000 halottnak és rengeteg podgyásznak hátrahagyásával Livnóba visszavonúlni, holott a sinji őrsereg mindössze csak 38 embert vesztett az egész ostrom alatt. Az alka vagy gyűrűjáték színhelye az a széles út, mely Sinjből le a Cetina mezejére visz. Ez útat mindkét felől sűrű fa-sor szegélyezi, melyből gyönyörű kilátás nyílik a Cetina sík mezejére ; e térségen gyülekezik össze augusztus 18-án az a töméntelen sokaság, mely közelről és távolról, leg- inkább Vrlikából és Kninből, de a Velebit lábától is ide sereglik, nemkülön- ben sebenicói és spalatói kereskedőkből, valamint az egész Cetina-völgy lakóiból s ezek közt kiváltképen a vitéz imocanokból áll, melynek tarka soraiban azonban az egész livnói síkság, továbbá Banjaluka, Travnik és