Seite - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

532 Talán bizony a kedvesem Fehér udvarát is láttad? Leng-e már a selyem zászló Udvarának ablakába*? Gyűjti-e már vendégeit A rózsám, hogy értem jöjjön?" Felel rá a sólyommadár : „Adjon Isten, ifjú N., Igazad van, onnan jövök, Kedvesednek udvarából; Láttam is a selyem zászlót Fehér udvar ablakában, S hívogatja vendégeit A rózsád, hogy érted jöjjön!" A mint anyja udvarának Húgaihoz így beszéle „Isten áldjon, jó testvérim ! Keljetek föl jókor reggel, Siessetek zöld kertembe, Szedjetek nekem virágot; Hajam szépen fonjátok be Ks tegyétek rá fej-ékem; Kérjétek meg jó anyámat, Fonja meg zöld koszorúmat, Tűzze díszül a hajamba, Adja ki a ládikámat, Jól megtöltve színezüsttel, Hogy megtessem rokonimnak, Apósomnak, anyósomnak S udvarában új uramnak." u A végére ért a lányka, A lakodalom napján kora reggel teljes díszbe öltöztetik a menyasszonyt. A koszorúnak fonása és a menyasszony fejére tevése közben alkalmi dalt énekelnek, {ókor elindúlnak a vőlegény vendégei, még pedig a következő rendben : elől megy a palaczkvívó (buk/ijas), kezében borral telt cuturát, vagyis tökkobakot vive; utána a zászlótartó; majd aprvijenac (fő vendég); erre következnek az első násznagy, az esketési keresztapa, a vőlegény, a zászlós násznagy (stari svat od zastave), az első vőfély (djeverbasa), vagy az asztalfőn ülő (do/imbasa); végűi a másik vőfély (djever) s nyomában a többi vendégek. A vőfélyek rendesen a vőlegény testvérei s az első nász- nagy többnyire ugyanennek a nagybátyja, vagy legközelebbi unokabátyja. Útközben folyton lövöldöznek, s a mint egy-egy ház előtt elhaladnak, annak asszonya boros kancsót s néhány poharat visz eléjök, melyekből sorban isznak s köszönetül néhány ezüst pénzt dobnak a kancsóba. A mint a vendégek mind összegyülekeztek, attól fogva nem veszik le többé sipkájukat, kivéve a templomban. A menyasszony háza előtt ennek és a vőlegénynek vendégei közt színleges dulakodás történik, mely a vőlegény pártjának győzelmével végződvén, a harcz nyertesei a menyasszony vendé- geinek közepette bevonúlnak a házba. Ott a menyasszony atyja kikérdezi őket, hogy honnan és mi végett jöttek. A vőlegény s keresztapja erre így felelnek: „Azért jöttünk, mert egy fürjünk kiszabadúlt s ebbe a házba repült". — „Rá tudnátok-e ismerni?" — „Rá bizony!" Erre a leány apja egymás után több idegen leányt vezet eléjök, mindeniknél ezt kérdezvén: