Seite - 545 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

45 könyöküknél fogva szorosan tartván egymást, körben forognak páronként sorjában s a kolo-vezető énekelte dalt soronként utána mondják valamennyien. Tágabb tereken az összes tánczosok egy körben lejtenek, mely gyakran annyira kitágul, hogy az egész többi közönség elfér a körön belül. A kólón kivűl állnak a lányok anyjai s egyéb éltes asszonyok, figyelve a tánczra; az anyókák saját ifjú korukra emlékezvén vissza, szívesen elgyönyörködnek az ifjak csínos ruháin, nézegetve a legényeknek szépen hímzett ingeit, kopo- ranáit és mellényeit, meg a lányoknak csínos selyem kendőit és kötényeit, arany fülönfüggőit, gyűrűit, értékes koralljait és peruzináit. A kolo. A kólót csak a legnagyobb ünnepeken, a Krstno irne meg vásár alkalmával tánczolják. Egy különös faja az a nyaktörő kolo, mely Ragusa vidékén dívik. A zenét a lírának nevezett három húrú hegedűn húzzák mellé. A kolo-vezető maga kezdi meg a tánczot, a zene szerint előre, vagy hátra felé irányítván kimért ugró lépéseit. Majd jobbra, majd balra fordúl, majd meg körben forog, mint az orsó, két kezét majd a csípőire teszi, majd fölemeli, hogy tapsoljon, vagy újjaival csettentsen. Valahányszor előre, vagy hátra lép, mindig nagyot dobbant lábával. Végre tánczosnőt választ magának. Azt kezén fogja s a maga karja alatt körben kezdi forgatni. Miután így majd együtt, majd külön válva néhányszor előre és hátra lejtettek, ismét kezén fogja tánczosnőjét, ide-oda forgatja, karja alatt megpörgeti, majd derékon kapja s villámgyorsan forog vele. Azután egyik kezéről a másikra kapja, hol elereszti, hol megint összefogódzik vele; ha T. 69