Seite - 546 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

546 külön-külön tánczolnak, mindketten egyszerre csettentnek, vagy tapsolnak. Végűi aztán egy másik legénynek adja át tánczosnőjét s ő is másikat választ magának. így következik órák hosszatt tánczra táncz. A lábdobogást, csettentgetést és tapsolást meg-megszakítják a kolo-vezető parancsszavai, ki szüntelen éleszti biztató és tréfás közbeszólásaival az egész társaság jókedvét; rendelkezik, mikor forduljon a tánczlépés jobbról balra, mikor járják a párok együtt s mikor elváltán, mikor adja át minden legény a maga tánczosnőjét az előtte járónak s vegye át az utána következőét. S mindez a legnagyobb elevenséggel hullámzik, szédítőn, mint valami forgatag. A sinji alka-játékon kivűl van még egy harczijáték, melyet Curzolán szoktak nemzeti ünnepek alkalmával előadni. Ez a mores ka. A neve ugyan idegen eredetre vall, de a játék maga egészen a nép tulajdonává lett. Ez valami ballet-féle, melyben két, egymással szemben álló : egy keresztény, meg egy mohammedán csapat szerepel. A csapatok öltözeteiről itélve, az egyik sereg spanyolokat, a másik meg arabokat, vagy mórokat ábrázol, mely utóbbiaktól a játék a nevét is kapta. A játékot szabadban adják elő kissé emeltebb deszka padozaton. Az egyenletes lépésekben lejtett táncz közben a különböző testtartások, kard- és tőrforgatások csatározást ábrázol- nak, mely a keresztények diadalával végződik. A játék kezdetével a keresztény csapat vezére elöljáró beszédében üdvözli a jelen lévő ünnepelt személyt, vagy megemlékezik az előadás egyéb ünnepi alkalmáról s hasonlóképen cselekszik a táncz végén is, miután előbb a néző közönség figyelmét megköszönte. Curzola szigetén aligha nem azért jött e játék divatba, mert ide látogattak el az algiri tengeri rablók leggyakrabban, s ugyanitt egy ízben érzékeny vereséget is szenvedtek. Régebbi időben azonban mind a curzolai moreska, mind a sinji alka egyéb dalmát városok- ban is előadásra került. A népies játékok közé számíthatók a vallásos tárgyúak is, minők pl. a Szent Lőrincz vértanúsága a Lesina szigeti Vrbanj-ban, továbbá a „Szűz- anya siralma44, meg az „angyal előadása44 Castelliben. E játékok az olasz és a német mysteriumokhoz hasonlítanak. Szent Lőrincz vértanúságának előadásánál a templomtéren itélőszéket állítanak föl, melyben szolgái, katonái és hivatalnokai közepette a római praetor foglal helyet. Panaszszal járúlnak elébe, bevádolván Szent Lőrincz diaconust, a templom kincseinek őrzőjét. A praetor maga elé hurczoltatja a diaconust, faggatja a kincsért s rá rivall, mikor látja, hogy a szent