Seite - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

548 vonakodik azt kiadni. A tanúk kihallgatása után a szentnek elitélésével végződik a tárgyalás. A vértanút, mint tudjuk, rostélyon való megsütésre Ítélték. Mind ezt élénk drámai cselekvéssel váltakozó párbeszédekben adják elő, melyek nyolczas trochaeusokban szerkesztvék. Az „angyal előadásáénak színhelye a templom s ideje nagycsütörtök napja. Egy templomi énekes a szentélyben sajátszerű szólamú énekkel elő- adja, hogyan ment ki Krisztus az utolsó vacsora után az Olajfák-hegyére, mint kezdett ott imádkozni és izzadt vért lelkének gyötrő kínjában. Ekkor egy angyalnak öltözött gyermek lép elő, vagy a helyett egy fabábot szerepeltetnek, a mely sorban bemutatja az Üdvözítő kínszenvedéseinek eszközeit. E közben az énekes az angyalhoz intézett szavaiban mindazon fájdalmakat megemlíti, melyeket ez eszközök Jézusnak okoztak. Záradékúl a hallgatókat inti, hogy e fájdalmakról mindenkor emlékezzenek meg. A „Szűzanya keservé"-ben már nem egy énekes, hanem a játékban ábrázolt személyek nagyobb számához képest több részvevő szerepel, úgy mint: Mária, Jézus, János, Péter, Júdás, Pilátus, stb. Nagypénteken délután egybegyűlnek a templom karzatán az e szerepekre kiszemelt gyermekek, s mindenik a maga során leénekli a darabban neki jutott részletet. E játék szövege is nyolczas trochaeusokban van szerkesztve. Ilyenféle előadásokat különböző templomokban egyéb ünnepeken is hallhatni, így például kará- csonykor, vízkeresztkor, húsvétkor, stb. Vasárnapokon és ünnepeken a suhanezok néhol a kődobó játék egy sajátságos nemével (umetanje) mulatnak, mely abból áll, hogy a vállukról igyekeznek egy-egy követ a lehető legmesszibbre elhajítani. A legmesszibbre dobót nadmetac kamena (legjobb kődobó) díszjelzővel tisztelik meg. E játékon kivűl a „kifutósu, továbbá a birkózás, fára, czéltáblára, kakasra, vagy föl- dobott pénzdarabra való versenylövés is szokásos. E testi ügyességeket fejlesztő játékokon kivűl másféléket is gyakorol- nak, melyeknél már a nyerés a főczél; ilyenek a tekézés, a korongjáték (ploce, plovanjc), a kereplőjáték (na podkapicu), stb. ; azonban a nyereség, vagy veszteség mindig csekélység. Százával vannak végűi azon tréfás játékok, melyek közé pl. a hazudozó játék (nadlagivanje) is tartozik, mikor a játszók a lehető legképtelenebb hazudozásban igyekeznek egymást fölülmúlni, a hallgatóknak pedig vagy el kell hinniök a mondottakat, vagy bort kell fizetniök, ha nem akarják elhinni. Efféle játékok különösen a fonókban szokásosak.