Seite - 549 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

549 Mihelyt a hosszú őszi esték beállnak, hétköznaponként a leányok és fiatal asszonyok s velük a legények majd ebben, majd abban a házban gyűlnek össze kalákára (prela). Lobogó tűz mellett rokkáról vagy guzsalyról háziposztóra való gyapjút, vagy fehérneműre való lent fonnak az asszonyok és leányok, kikkel a pipázgató vagy szivarozó legények mulatnak. Fölváltva hol a legények, hol a leányok egy-egy dalra gyújtanak. Ha akad a társaság- ban legény, a ki a tamburica pengetéséhez ért, akkor közben-közben zene- kíséret mellett dalolnak. Ha csupán leányok vannak együtt a fonóban, Fonó asszony. akkor a távol levő leányok vagy legények egyike sem kerüli el a szapúlást. Ha meg egy-egy öreg anyóka is ül a társaságban, a múlt idők ily élő tanúja vagy elődeitől hallott hagyományos elbeszélésekkel, találós mesékkel és adomákkal, vagy saját élményeinek elmondásaival mulattatja a többieket. Betegség esetén előbb a papért küldenek, hogy áldja meg a beteget; csak a veszély növekedtével néznek orvos után, ha van valahol közeliben. Ha akad a környéken olyan öregebb pap, a ki csodatevő hírben áll, ehhez küldik a beteg ruháit, hogy „rázza ki fölöttük a miseruhákat (da nad njima natrese haljine mtsnej u. Mikor a beteg már a végét járja, szentelt gyertyát gyújtanak s azt a haldokló feje mellett tartják. A kinek halálos ágyánál ily