Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

558 sor apró tarka üveggyöngyöt viselnek. Zára környékén a férjes nök az úgy nevezett litarrdX, vagyis egy óngombokkal kirakott hosszú bőrszíjjal övezik körűi magukat. A felföldeken mindenütt kulcscsomót és zsebkést akasztanak oldalvást ez övre. A zsebkés szaruhüvelye sárgarézzel, néha ezüst karikákkal van kirakva. Castelliben különös ékítményül szolgál egy egészen ezüstből kovácsolt, néha vésetekkel díszített, vagy aranyozott, hármas vagy négyes lánczon oldalvást lefüggő nagyobb fajta zsebkés, melynek ezüstje a lánczczal együtt olykor félkilónál is többet nyom. A hol a férfiak téli időben kabanicát, haljinát, vagy strukát hordanak, ugyanott a nők is viselik e ruhadarabokat; csak a nyugati szigeteken, a hol a férfiak kaputban járnak, különböztetik meg magukat a nők tőlük fekete posztó haljinákkal. A déli partvidéken és a vele szemben fekvő szigeteken a nők fejüket és vállukat a rakno nevű, fekete csíkokkal átszőtt kék kendőbe burkolják. Általánosan tapasztalható jelenség, hogy a városok népének élete sokban különbözik a vidékétől. A városban közelebbi érintkezésbe jutnak egymással a különböző rangú, vagyoni állapotú és műveltségű társadalmi osztályok; a városok az állami és egyházi felsőbbségek, hatóságok, testű- letek székhelyei, s a legkülönfélébb foglalkozásokra és keresetmódokra nyújtanak alkalmat. A különféle elemek mindennapi érintkezése következ- tében a városi élet, ha nem veszti is el egészen nemzeti jellegét, ez mégis többé-kevésbbé átalakúl s úgy az egyes társadalmi osztályok, mint a külön- böző népelemek sajátos vonásai és szokásai közt bizonyos kiegyenlítődés és kölcsönhatás jő létre. Ehhez Dalmácziában még a városok tengerparti fekvése is elősegítőleg j árúit hozzá, megkönnyítvén a lakosságnak a tengeri kereskedelem útján idegen népekkel való sűrű érintkezését. A városi és vidéki élet közti legnagyobb eltéréseket azonban az a szorosabb viszony okozta, melybe a városokban a tartomány régebbi lakóival a későbbi bevándorlók jutottak, holott az ország belső részeiben ilyen sűrűbb érint- kezés híján tisztábban megőrizhették a lakosok eredeti szerb-horvát nép- jellemüket és intézményeiket. Az új bevándorlók a régibb városi lakossággal eleinte csupán kereskedelmi összeköttetésekbe, majd később rokonsági kapcsolatba is léptek. Ekként a dolog természete szerint be kellett követ- keznie annak, hogy a római jog, életszokás és nyelv mind nagyobb — nagyobb hatást gyakorolt a beköltözöttekre, elannyira, hogy mikorra a régi lakosság már majdnem teljesen fölolvadt az újnak elszaporodott több-