Seite - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

568 járul anyanyelve tisztaságának és bőségének csökkentéséhez. Epen azért meglehetősen ritka dolog valami ünnepi alkalommal tengerész embertől könnyű folyású, kerek beszédet hallani. A hegyi lakó ellenben idegen keveréktől mentes és gazdag nyelvében a képek, találó kifejezések és tős- gyökeres szólásmódok oly bőséges és szabadon ömlő forrásával rendelkezik, hogy beszédét nem is rögtönzöttnek, hanem eleve betanúltnak tartaná az ember; képekben való gazdagsága mellett azonban e beszédben csak alig akad egy kivetni való szó is úgy, hogy csupa gyönyörűség egy-egy ilyen Isten kegyelméből való szónokot például a törvényszék előtt, legkivált azonban a terített asztalnál hallani, midőn köszöntőre emeli poharát. Említett lelki tulajdonai azonban nem gátolják a köznépet a régi babonákhoz és balvéleményekhez való szívós ragaszkodásban, miből csak a partvidék lakói engednek napról-napra mind többet. Valamint a többi szlávok, úgy ez a nép is hisz lidérczekben, boszorkányokban, hazajáró lelkekben és más effélékben, szívesen jósoltat magának kivált karácsonykor és a Krstno ime napján. A jóslás legkedveltebb módja a sorsnak egy sült juh lapoczkacsontjáról való leolvasása. Betegség idején is szívesebben bízza magát a nép valami kurúzslóra, vagy javasasszonyra, mint az orvosra. Cattaro városát kivéve, a lakosság táplálkozása még a jobb módúaknái is fölötte egyszerű. A pontban déli tizenkét órakor föltálalt fő étkezés ren- desen levesből, vagy még inkább rizskásából és főtt húsból áll; ép ily egyszerű az estebéd is, mikor rendesen főzeléket és halat esznek. A bort sem az ebédnél, sem a vacsoránál sohasem tisztán, hanem mindig vízzel keverve iszszák. A földmívelő nép étkezése még egyszerűbb, mert annak az egy, legfölebb két sertésnek a húsán kivűl, melyet a háznál ölnek, más hús egyáltalában nem kerül az asztalra, a mint hogy karácsony, Krstno ime és húsvét napjain kivűl máskor nem is igen esznek húst, s még a házban ölt sertésnek is eladják a sódarait, mert azok árából kell kitelni a szegény ember adójának. A földmíves fő tápláléka az egész éven át főzelék, különösen hüvelyes vetemény és burgonya. A pásztor-emberek, az ünnepeket kivéve, csak vizet isznak. A részegesség, legalább a falvakban és kisebb városokban, ritka jelenség. E józanság és mérsékletesség jó eredménye a nép, kiváltkép pedig a női nem példás erkölcsössége. Ez ellen még a különben is mind- egyre ritkább leányrablás szokását sem igen lehet fölhozni, mivel a szöktető legény az elrablott leányt érintetlenül adja át a maga édes anyjának, a ki a menyegző napjáig úgy vigyáz rá, mint a saját édes leányára.