Seite - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

569 A Bocche lakossága általában hűségesen és szívósan ragaszkodik ősi szokásaihoz. Ha ezzel ellentétben azt látjuk, hogy a parti lakosság mind általánosabban idegennel cseréli föl nemzeti viseletét : ez a nép mind nagyobb elszegényedésének a következménye. E nemzeti viselet különben nemcsak nagyon drága, hanem szerfölött alkalmatlan is a tengeri foglalkozásnál. Míg a hajózás virágzott s a tengerésznek bőven volt pénze : addig rendesen kétféle ruhát viselt. A hajón olaszosan volt öltözve, otthon pedig fényesebb nemzeti ruháját vette magára. Ma már ezt nem engedi a szegénysége. A Bocche népét már szülő hazája is a tengerből való megélésre látszik utasítani. Tizenkét éves korától nem ritkán egész hetvenedik évéig nem is igen tesz egyebet, mint hogy szüntelen a tengert járja. Elszegényedésük fő oka a vitorlás hajózás hanyatlása. Mert azt a hegyei lábánál levő maroknyi termő földet csak kénytelen-kelletlen míveli a hajózásra termett lakosság. Még e kevéske földnek is ugaron hever jó harmada, vagy legfölebb csenevész olajfák teremnek rajta, s csak helyenkint van fölásva s még ritkábban megtrágyázva. Honi földjének mívelése helyett a hajósnép inkább kivándorol Amerikába, Ausztráliába, vagy beszegődik az osztrák-magyar Lloyd szolgá- latába. Mind a két eshetőség nagy kárával jár a Bocchénak. A kivándorlók közül csak vajmi kevesen kerülnek vissza hónukba, a hajókon szolgálók pedig Triesztben, Konstantinápolyban, vagy egyebütt megházasodván, a nagyvárosi élet kellemeihez szokott feleségük kedveért idegen földön marad- nak. Ennek aztán a Bocchénak napról-napra haladó pusztulása a természetes következménye ; akárhány szép, kényelmes lakóház üresen áll s roskadásnak indúl; megannyi népes hajlék egykor, és ma a pusztulás elszomorító képe. Ehhez még egy más baj is járul. A Bocche szülötte, míg künn a széles világban jár-kel, addig munkás, vállalkozó, takarékos; mihelyt azonban haza tért, lelohad a vállalkozó kedve, mely őt hónától távol annyira kitűntette. Ha kínálkozik is valami üzletre, közmunkára, vagy bérletre szólító alkalom, ő bizony nem igen nyúl utána, hanem inkább átengedi az üres kézzel beköltözött idegennek, a ki aztán szorgalmával és iparkodásával aránylag rövid idő alatt meg is szedi magát ily körülmények között. A bocchei embernek, miután haza tért, első gondja, hogy egy csínos kis vitorlás hajót szerezzen magának, mert csendes révébe jutva sem aludt ki lelkének azzal az elemmel való küzdelemre szomjas kivánsága, melyen éltének legnagyobb részét eltöltötte. Megifjodott erővel száll hajócskájára, ellöki azt a parttól, fölhúzza vitorláját s puszta kedvtelésből daczol a T. 72