Seite - 571 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

571 mely kőmíveseiről hajdan is híres volt és most is az. Közönségesebb építőkövet maga a Bocche szolgáltatott, a finomabbat pedig Curzolából szállították. Kitűnő téglát égetnek még ma is Krtole községben, és igen jó meszet Lusticában. A többi építőanyagot azonban mind kivűlről kellett hordatni. Idegenből kerültek az ötvösök, puskamívesek és vargák is e vidékre, s hasonlót mondhatunk az említett iparágak mai képviselőiről is, kik vagy csak kevéssel ez előtt vándoroltak be, vagy pedig még azoknak az utódai, a kik mesterségük gyakorlására régebbi időben telepedtek meg a Bocchéban. „A boccheiek szüntelen vigasságban élnek és örökösen ünnepet ülnek tt — így Ítélhetne az idegen, a ki első ízben tartózkodik egy időre a Bocchéban. Tavasz kezdetétől ugyanis ó-év napjáig alig van hét, a melyre egy vagy más egyházi s egyúttal nemzeti ünnep ne esnék, a minek egyik főoka az, hogy a különböző időszámítás folytán minden ünnep kétszer kerül sorra, tudniillik előbb a katholikusoké, aztán a görög-keletieké. Minden nagyobb ünnepet már nyolcz nappal előbb napjában háromszoros, úgy mint reggeli, déli és esti harangszó jelez. E szokás mindazon helyeken dívik, melyek valaha velenczei fönhatóság alatt állottak. Sőt még a görög-keletiek is elfogadták, pedig ezek egyházi szokásával ellenkezik. Némely ünnepek 72*