Seite - 573 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

573 körmenet néven emlegetnek s mely régi időkben mintegy a telekkönyveket pótolta. A nép „nosit krste u („a kereszteket vinni") néven ismeri őket. Efféle körmeneteket a Bocche összes falvaiban pünkösd hétfőjén, vagy leg- alább pünkösd hetiben szokás tartani. E menetekben a falu férfilakossága fölfegyverkezve halad a helység zászlaja előtt, melynek nyomában a plébános halad, ki mellett a keresztet viszik, utána a falu elöljárói s végűi a nők következnek. A menetnek pontosan körűi kell járnia a falu egész határát, mely gyakran igen messzire terjed, minthogy a bocchei falvak nagyon szanaszét szórtan épültek s minthogy a falu határába a fölszántott földeken kivűl a hozzátartozó sziklás, vagy bozóttal és erdővel benőtt terület is bele értetik. Ha az egyik évben az egyik falu körmenete akár kihívó daczból, akár pedig a határ bizonytalan volta miatt átlépte a másik határát : akkor a következő évben el lehet rá készülve, hogy a határsértés helyén ott találja teljes fegyverzetben a szomszéd falu egész népét. Ilyenkor aztán a határnak újabb átlépése véres verekedést idéz elő. A kataszteri könyvek behozatala óta azonban e csendháborítások megszűntek. A Bocchéban minden család, akár római katholikus, akár görög- keleti felekezetű, megünnepli a maga Krstno ime napját, vagyis saját külön védszentjének évfordúlóját. Minden törzs vagy testvériség (bratstvo) ugyanazt a „keresztnévnap44-ot tartja azon hagyomány értelmében, mely szerint minden család, s idő haladtával a belőle származott egész atyafiság vagy nemzetség, sőt sokszor egész falvak is azt a szentet választották pártfogójukká, kinek nevét ősük a keresztségben még a pogányságból való kitérése idején fölvette. Az egyes falvakban más-más szokások dívnak e családi ünnep megülésében, a legnagyobb különbség azonban abban mutat- kozik, hogy milyen szerep jut az ünnepi vendégségnél a nőknek. Az oly vidékeken, hol a nőt még oly kevésre becsülik, hogy a férj tekintélyesebb társaságban engedelmet kér. ha feleségét akaija említeni, a nőknek a lakoma alatt nem szabad a férfiak mellé ülniök, hanem csak akkor, midőn azok már jóllaktak, még pedig nemcsak a háziasszonynak, hanem a vendégül meg- hívott nőknek is így kell viselkedniök. Másutt az a szokás, hogy a gazda és felesége nem ülnek az asztalhoz, hanem annak fejénél állnak mindaddig, míg valaki el nem mondja az első köszöntőt, melynek „Isten dicsőségére szóló köszöntő44 a neve. A partvidéken, hol a műveltségi állapotok már fejlettebbek, e házi ünnepek is jóval egyszerűbbek. Az ünnep előestéjén szerény vacsorát, napján pedig szintén egyszerű ebédet esznek. Úgy ama