Seite - 573 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
Bild der Seite - 573 -
Text der Seite - 573 -
573
körmenet néven emlegetnek s mely régi időkben mintegy a telekkönyveket
pótolta. A nép „nosit krste u („a kereszteket vinni") néven ismeri őket.
Efféle körmeneteket a Bocche összes falvaiban pünkösd hétfőjén, vagy leg-
alább pünkösd hetiben szokás tartani. E menetekben a falu férfilakossága
fölfegyverkezve halad a helység zászlaja előtt, melynek nyomában a plébános
halad, ki mellett a keresztet viszik, utána a falu elöljárói s végűi a nők
következnek. A menetnek pontosan körűi kell járnia a falu egész határát,
mely gyakran igen messzire terjed, minthogy a bocchei falvak nagyon
szanaszét szórtan épültek s minthogy a falu határába a fölszántott földeken
kivűl a hozzátartozó sziklás, vagy bozóttal és erdővel benőtt terület is bele
értetik. Ha az egyik évben az egyik falu körmenete akár kihívó daczból,
akár pedig a határ bizonytalan volta miatt átlépte a másik határát : akkor
a következő évben el lehet rá készülve, hogy a határsértés helyén ott találja
teljes fegyverzetben a szomszéd falu egész népét. Ilyenkor aztán a határnak
újabb átlépése véres verekedést idéz elő. A kataszteri könyvek behozatala
óta azonban e csendháborítások megszűntek.
A Bocchéban minden család, akár római katholikus, akár görög-
keleti felekezetű, megünnepli a maga Krstno ime napját, vagyis saját
külön védszentjének évfordúlóját. Minden törzs vagy testvériség (bratstvo)
ugyanazt a „keresztnévnap44-ot tartja azon hagyomány értelmében, mely
szerint minden család, s idő haladtával a belőle származott egész atyafiság
vagy nemzetség, sőt sokszor egész falvak is azt a szentet választották
pártfogójukká, kinek nevét ősük a keresztségben még a pogányságból való
kitérése idején fölvette. Az egyes falvakban más-más szokások dívnak e
családi ünnep megülésében, a legnagyobb különbség azonban abban mutat-
kozik, hogy milyen szerep jut az ünnepi vendégségnél a nőknek. Az oly
vidékeken, hol a nőt még oly kevésre becsülik, hogy a férj tekintélyesebb
társaságban engedelmet kér. ha feleségét akaija említeni, a nőknek a lakoma
alatt nem szabad a férfiak mellé ülniök, hanem csak akkor, midőn azok már
jóllaktak, még pedig nemcsak a háziasszonynak, hanem a vendégül meg-
hívott nőknek is így kell viselkedniök. Másutt az a szokás, hogy a gazda
és felesége nem ülnek az asztalhoz, hanem annak fejénél állnak mindaddig,
míg valaki el nem mondja az első köszöntőt, melynek „Isten dicsőségére
szóló köszöntő44 a neve. A partvidéken, hol a műveltségi állapotok már
fejlettebbek, e házi ünnepek is jóval egyszerűbbek. Az ünnep előestéjén
szerény vacsorát, napján pedig szintén egyszerű ebédet esznek. Úgy ama
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Band
- 11
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.68 x 21.98 cm
- Seiten
- 370
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch