Seite - 581 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

581 szenvedélyére. Egy, vagy a körülményekhez képest több év elmúltával a gyilkos legközelebbi rokonai tekintélyes férfiak közbenjárására egy időre fegyverszünetet kértek a meggyilkolt családjától, vagy pedig kölcsönösen hűséget fogadott (uhvati/i bi vjeru) a két fél egymásnak. E fegyverszünetet arra használták, hogy a megkárosodott félt vértörvényszék összehívására bírják. Mihelyt ez ráállt a kérésre, a két fél huszonnégy bizalmi férfiút jelölt ki, a kik bírákúl voltak meghívandók. A gyilkos rokonainak kérelmére ezek rendesen nem is vonakodtak a nekik szánt tisztséget a jó ügy érdekében elvállalni, minek utána megállapodtak a törvényszék napjában és helyében. Minthogy napjainkban az állam a maga törvényes igazságszolgáltatásán kivűl nem tűr és nem ismer el semmiféle itélőszéket, mostanában e vérbíróságok a szomszédos kis államban szoktak összeülni. E népies Ítélőszék érdekes szertartása a következő volt. A huszonnégy bíró szabad ég alatt félkörbe állt, mellettök egy íródeák foglalt helyet, kinek a végérvényes Ítéletet irásba kellett foglalnia. Rendesen a bírák legidősbje elnökölt. Jobbfelől tizenkét vagy még több anya állott, kiknek mindegyike egy-egy bölcsőben fekvő kisdedet vitt oda magával. A bírákkal szemben állt a meggyilkoltnak legközelebbi rokona, atyja, nagybátyja vagy testvére. Valamivel távolabb térdelt a gyilkos, leoldott övvel és hajadon fővel; nyakában lógott a fegyver, melylyel tettét elkövette volt. Előbb a vádló szólalt föl, sorjában elmondván az egész esetet, megjelölvén a kárt, melyet a bűntett miatt a meggyilkolt családja szenvedett, s végűi kérvén a bírákat, hogy büntessék a vétkest a szokásjog szerint s Ítéljék el az okozott kár megtérítésére. Erre a vádlott háromszor egymásután hangos szóval esedezett, hogy Isten és Szent János nevében bocsássák meg neki bűnét. Most a vádló hozzá lépett, levéve a nyakába akasztott fegyert, megölelte és homlokon csókolta őt, kijelentvén, hogy Isten nevében mindent megbocsát neki. Ha a meggyilkoltnak még egyéb rokonai is jelen voltak, azok is megölelték és megcsókolták a gyilkost. Ezután mind a vádló, mind a vádlott eltávozott a hely színéről. Erre a bírák az ügyet maguk közt megfontolván, kimondották, leíratták és aláírták az Ítéletet. Mihelyt ezzel elkészültek, előhívták a feleket és fölolvasták nekik. A vétkest többnyire a megkároso- dott családnak fizetendő pénzbirságra Ítélték. Ha a meggyilkolt rokonai e birságra valóban rászorúltak, elfogadták azt, különben pedig valami jótékony czélra áldozták. Végezetül a két fél atyafisága kölcsönösen komaságot vállalt a törvénykezéshez magukkal vitt gyermekeket illetőleg, kiket, a mennyiben