Seite - 586 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

586 nap bizonyos óráiban énekelniök kellett. Jeromos azonban nemcsak iskolázott énekes, hanem a hangszerzenében is járatos vaia. Az antik zenének főleg a templomokban és kolostorokban fönmaradt ezen elemeivel az ó bevándorlása után ismerkedett meg a horvát nép, mely a művészetnek ezt az ágát természetesen csak fölötte kezdetleges módon gyakorolta, de utánzó ösztöne folytán csakhamar a görög és a római zenemódszer iránt is ép oly mértékben fogékony lőn, a milyenben viszont serkentőleg és termékenyítőleg hatott erre. Természetes, hogy ez első sorban a horvát népnek csak azon részéről áll, a mely a római városok lakosságával egyenes érintkezésbe jutott. Az a horvátság, mely Dalmáczia hegyei között, vagy Bosznia és Horvátország távolabbi vidékein települt meg, megtartotta régi zenéjét, melyet meg is őrzeni a szláv katholikus papság egyik fő gondjának tekintette. A nép a régi nótákra énekelte nemzeti dalait, dalolva költött új dalszöveget, új dallamokat, vagy talált új formákat is. A horvát népnek dalköltése, különösen Dalmácziában, mesés termé- kenységű, de csodás a dalok iránt való emlékező tehetsége is. Egy Régin Anna nevű hetven éves pásztornő, a ki a Ragusa melletti Sipanból származott és sem írni, sem olvasni nem tudott, még néhány évvel ez előtt 40.000 sor verset énekelt el egy katholikus papnak; egy Vojnikovics Salko nevű boszniai énekmondó pedig 86.000 sor verset tudott részint elszavalni, részint eldanolni. Ezek az énekek, melyek közül némelyiknek 2.000, sőt 3.000 verssora van, s melyekről Göthe és Grimm azt állították, hogy némelyek közűlök Homeros „lliasu-ával vetekedhetnek, eredeti, igaz termé- kei a nép szellemének, nem pedig művelt emberektől költött s a nép által csak eltanúlt, vagyis népiesekké vált énekek. Ez énekeket vagy minden hangszer-kiséret nélkül, vagy kettősben, vagy pedig a guszla, gega vagy tamburicza kíséretében éneklik és pedig az epikai tartalmú énekeket a gusz- lával vagy gegával, a lyraiakat pedig a tamburiczával kisérik. A guszlán csak egy húr, a gegán ellenben kettő van. A húrok 20—30 szál lószőrből fonvák s egy görbe vonóval játszanak rajtuk. A tamburicza az ó-görög kitharához hasonló hangszer, melynek ércz- húrjait plektrummal pengetik. Ennek a hangszernek sok fajtája van, külö- nösen ha szerkezet szerint osztályozzuk. Ujabban a horvát akadémiai ifjúság karolta föl a tamburiczát, tamburás zenekarokat szervezvén. Fölemlítendő még a „vijalo" nevű, három bélhúrral ellátott hegedű, a violának (s a