Seite - 588 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

588 pápát s ez alkalommal oly hatalmasan s oly lelkesedéssel énekelte a horvát dalokat, hogy „a levegő megreszketett és harsogott a város". Egy másik, körülbelül szintén ez időből (1070—1080) származó jelentés ismét azt mondja, hogy Dalmáczia latin szertartású székesegyházaiban zenekisérettel éneklik az énekeket, mely zenén nem az orgona, hanem templomi zenekar értendő. A hangszerek azonban az isteni tiszteletnél Dalmácziának csak latin szertartású templomaiban voltak használatban, a horvát templomokban zenei dolgokban inkább Byzancz egyházi szertartásait követték, melynek Dalmáczia néhányszor alattvalója volt s mely az isteni tiszteletnél csak az éneket, meg legfölebb az orgonát tűrte meg. A dalmát iQak közül, a kik Páduába, Bolognába, Rómába, stb. jártak tanúlni, sokan ugyan Olaszországban maradtak, de sokan vissza is tértek s mint költők, tudósok, zenészek, stb. olasz nyelven szerkesztették irataikat, vagy olasz szellemben szerzették zeneműveiket s így terjesztették Olaszország műveltségét és dicsőségét. A dalmát születésű zenetudósok és zeneművészek sorában fölemlítendők : Guíetié (Gozza) Franjo, kit Dragojeviének vagy Papricának is neveztek s ki 1578-ban született Ragusában, a páduai egyetemen tanúit s mint opera- és egyházi zeneszerző nagy hírben állt. Nakié Pavao, — a ki utóbb Don Pietro Nachichnak vagy Nachininak írta magát, — a XVII. század vége felé Spalato környékén született. Reformátora volt az orgonaépítésnek s alapítója egy új iskolának. 1760-ig ötszáz orgonát készített. A páduai székesegyházban van egy Nakié által 1735-ben épített orgona, melynek ötven registere van, aztán egy kisebb a Szent Justinus egyházban, hét orgona Velenczében, egy Zárában, egy Spalatóban, egy Neretvában, stb. Legtöbb művészt adott Ragusa; polgárai zeneegyesűleteket is szerveztek. Az „Izprazni", „Orlovi", „Razborni" és „Smeteniu nevű egyesületek közül különösen az utolsó volt középpontja és találkozó helye a város iskolázott zenészeinek és énekeseinek. A Smeteni- egyesűlet tagjai többek között 1652 február 15-én, majd meg 1692-ben előadták a „Captislava" czímű operát, melynek szövegét is, zenéjét is Gjono Palmotié szerzette. Dalmáczia városaiban az idők folyamán az olasz zene jutott uralomra. Itt-ott akadt ugyan egy-egy hazai zeneszerző, mint Petar Hektorevié (szül. 1487-ben), Petar KnezeviC (szül. 1702-ben), Pijerka Bunié marquis (szül. 1792-ben), a ki horvát hangon szólalt meg, vagy olyan is, a ki zene-