Seite - 590 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

590 műveihez horvát népdalokból vette a motívumait, mint Vladislav MenCetié (szül. 1700-ban), Ivan Jarnovié (szül. 1745-ben), Suppé Ferencz (szül. 1820-ban), maestro Nikola Strmic di Valcrociatta (szül. 1839-ben); költő is akadt, a ki dalszövegére horvát népies dallamot alkalmazott, mint Juraj Siskorié kanonok (szül. 1420-ban), vagy Petar Goszenié (szül. 1650 körűi); de mindez csak gyönge kísérlet maradt s nem szülte meg a horvát műzenét. De nemcsak a képzett zenészek követték a déli szenvedélyes olasz ízlést, hanem a naturalista rögtönzők is, a kiknek fogalma sem volt hang- jegyekről. Természetes, hogy e városi rögtönzőknek nem volt lehetséges az olasz hangot pontosan eltalálniok, minthogy a horvát nép nemzeti sajátos- ságai a zenében is egészen mások, mint az olasz népéi. így keletkeztek az egészen sajátságos városi dallamok, melyeket félig olasz, félig horvát jellegük miatt sem az olasz nem ismer el igazi olasz daloknak, sem a horvát igazi horvátnak. Bemutatunk itt egy ilyen lassú tempóban (Andante) éneklendő dalmácziai horvát városi dalt : Olasz népdal kevés terem Dalmácziában. Ha valaki egy-egy kedvelt népdalt hoz át Olaszországból, arra mindjárt horvát szöveget csinálnak, s az eredeti dallam kissé megváltozik, mint egy nápolyi dalnak következő, allegretto tempójú példája mutatja :