Seite - 592 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

592 dalmata eredetű régi egyházi zeneművekből valószínűleg több kézirat lesz található, mint a hol keletkeztek. Rómából a dalmácziai kolostorokhoz ugyanis sokszor érkezett parancs, hogy régi s más becses kéziratokat megőrzés végett a Vatikánba küldjenek be. E parancsot természetesen teljesíteni kellett. Azonkívül a velenczeiek, valamint utóbb a francziák is, mikor Dalmácziát megszállva tartották (1806-tól 1813-ig), sok becses kéziratot és régi nyomtatványt vittek magukkal, a mint ezt a velenczei és párisi könyvtárak bizonyítják. Pergamenre írt kisebb régi eredeti kéz- iratokat, vagy a XIII. és következő századokbeli másolatokat a kolostorokban és püspöki könyvtárakban is találhatni. Mindezek alapján remélhető, hogy nem sokára a horvát zene is eléri a maga művészi föllendülése korát. Pauli András ragusai költő 1740-ben írt s a zenét dicsőítő költeményében nagy igazán mondja, hogy : Jaj, be szomorú is lenne, Ha a nóta, dal és ének Egyszerre csak véletlenül Mindörökre eltűnnének. Hidd el, hogyha itt kihalna Zengő dalnak édes kéje : Ragusának a világból Szintén pusztulnia kéne.