Seite - 604 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

604 terjedt rövid élete alatt új útakat nyitott az orvosi tudomány terén. Annak a méltatása, hogy ki volt Ruggiero Boscovich a számtudomány- és a csilla- gászatban, ezen tudományok történelmének a föladata; mi ránk csak az tartozik, hogy itt e nevet, „mely egy magasztaló beszéddel egyértékű", tisztelettel megemlítsük. Kninből származik a másik nagy számtudós és természetvizsgáló, Anton Maria Lorgna (megh. 1796). Mennél elébb haladunk a XVIII. században, annál inkább szaporodik a gyakorlati bölcselők és emberbarátok száma. Mindenütt érezhető, hogy az emberiség sorsában nagy forradalom közeledik; mindenütt fölébred az a tudat, hogy a szellemi munkának most már azon kell igyekeznie, hogy a teendő haladás a századokon át kevés figyelemben részesült nép erkölcsi és anyagi jóllétének előmozdítására használtassék föl. A mezei gazdálkodás emelésére törekszenek munkáikkal a spalatói Giulio Bajamonti, az ugyanoda való Rados Michieli-Vitturi, a traili Grisogono Pietro Nutrizio, kik közül az első jeles orvos, de egyszersmind a költészet terén is próbálkozott, a két utóbbi pedig a hazai történelmet művelte. Innen van, hogy ma, ha Spalató- ban új társaságot alapítanak, azt többé nem „Accademia poetica"-nak, hanem „Società economicau-nak nevezik. Közgazdasági és mezőgazdasági dolgokkal foglalkozott a zárai Gian Domenico Stratico, csakhogy e sokoldalú férfiú működése a legkülönfélébb téreken mozgott. Hosszabb időn át foglalkozott mint tanár Pisában és mint tanácsos a florenczi nagyherczegnél ; később lesinai püspökké lett. Sok mun- kája közül, melyek jeles tartalmuknál és nemes alakjuknál fogva egyiránt kitűnők, legyen elég csak költői kísérleteit s azok közt Gessner „Tod Abels "-ének fordítását megemlítenünk. A testvére, Simeone, mint szám- tudós és mérnök, tudományának főleg a vízműtan- és hajózásra való alkal- mazásával szerzett tiszteletre méltó nevet; szakjába vágó sok munkája mellett egy tengerészeti szótárt is szerkesztett, mely az olasz szótár-irodalomnak egyik hézagát töltötte be s ma is nagy tekintélyben áll. Ebben a korban a dalmácziai olasz irodalom képe észrevehetőleg meg- változott. A voltaképi irodalmi munkásság, mely eddig meglehetős gyéren fejlődött, most már sokkal szaporább s egyszersmind az egész tartomány részt vett benne; aztán, míg előbb irodalom és tudomány főként a szerze- tesek kezében volt, most világi írók és papok ápolása alá került. A sabioncellói Giovanni de Bizzaro (1782 —1833) személyében egy igazi nemcsemberrel ismerkedünk meg, ki gazdag úr létére egész életét a