Seite - 607 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

607 Ha rendkivűl számos munkáit jellemezni próbáljuk, azt mondhatjuk, hogy munkássága főleg a nyelvészetre és bölcseletre irányúit, de úgy, hogy ez a két, legtágabb értelemben veendő tudomány-ág ő nála mindig összeszövő- dött egymással. Éles esze, melyet a legkülönbözőbb korok és nemzetek irodalmában való nagy jártasság támogatott, föl tudta fedezni az emberek, események és eszmék közötti legrejtettebb vonatkozásokat is; így szerzett gondolatait aztán élénk képzelő tehetsége és nemes kedélye költői ihlettel hatotta át és erkölcsi tartalommal töltötte meg. Épen szótári munkáiban látszik meg e nagyon különböző tényezőknek összhangzatos közreműködése. O előtte a szó, a mondat, mint valamely nemzet szellemi életének kifejezője, nem csupán ékesen szóló emléke volt az illető nemzet történetének, hanem mérték is annak megítélésére nézve, hogy milyen viszonyokban állott az a művészi és erkölcsi széppel. A nyelvészet ő nála mindig át-átcsapott az eszthétika és a nevelő erkölcstan területére. így van ez az olasz nyelvnek nagyszabású szótárában, mely, mint életének későbbi éveiben kezdett munkája, összes nyelvészeti munkásságának a gyümölcse; így van ez „Dizionario dei sinonimi tt-jában, mely kétségkívül legkiválóbb műve. A nyelvnek fejlődése minden fokozatain való tökéletes tudása, finoman kiművelt érzék annak minden árnyalata iránt s mély bölcseleti fölfogás a fő jelességei e munkának, mely újabb meg újabb kiadásaiban egyre bővült és javúlt. Ugyanilyen szellemben gyakorolta Tommaseo az irodalmi bírálgatást is; a nélkül, hogy a művészet alkotásait szűkkeblűen más alapelvek szerint kívánta volna megítélni, mint a mélyek épen a művészet alapelvei; mindig előtör nála az a meggyőződés, hogy az író csak akkor teljesíti hivatását teljesen, ha tehetségét a jó szolgálatára használja s embertársai nevelésére fordítja. Innen van általánosan elismert nagyságok iránti szigorúsága, melyet, ha olykor szertelenkedik is, igazol a kedélynek azon őszintesége, melyből fakadt. Irodalomtörténeti dolgozataiban szerencsésen össze tudta kötni Tommaseo a minden tényt, még a látszólag csekély részleteket is tekintetbe vevő kutatást a messze látó, a dolog lényegére irányzott fölfogással. Leg- jobban szerette a tanúlmány-alakot alkalmazni, mely lehetővé tette, hogy saját gondolatait mások műveihez fűzve fejtegesse. Ezen, kiinduló pontjukat értékben rendszerint nagyon túlszárnyaló tanúlmányait könyvekké foglalta össze, mely czélra részint elszórt értekezéseit illesztette egymással szerves kapcsolatba, részint a betűrendes alakot választotta. Nagy érdemeket szerzett végre Tommaseo Dante műveinek fejtegetéseivel. A „Divina commediáw-hoz