Seite - 611 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

611 Dalmáczia olasz irodalmával foglalkozó jelen tanulmányunkat még egy rövid, a népirodalmat illető pótlékkal kell kiegészítenünk. Semmi sem hirdeti ékesebb szólással valamely ország lakosainak, vagy lakosai egy részének néprajzi állapotait, mint az, ha olyan dalai és meséi vannak, melyeket szájhagyomány után örökít át egyik nemzedék a másikra. Idők folytán történnek egyes dologi módosítások; észrevétlenül megváltozik a nyelvi kifejezés; egészben és általában véve azonban ősi vagyon marad, melyet a nép az ő természetes szívósságával híven megőriz. Mindenütt sokáig tartott, míg ezeket a föl nem tűnő alkotásokat figyelemre kezdték méltatni. Századunknak volt fentartva, hogy azok költői és tudományos fontosságát fölismerje ; ezen alkotások gyűjtése, rostálgatása s magyarázása olyan munka, melyre jó nagy idő óta egész sereg komoly búvár buzgalom- mal és sikerrel vállalkozik egész Európában. Hogy a nép a dalmát partok mentén és a szigetek közúl is többön a maga olasz nyelvjárásán énekel és mesél mindenfélét, bárki nyilván tapasztalhatta volna, ha meg akarja vaia hallgatni; azonban senki sem találkozott, a ki e hangok megfigyelését a fáradságra érdemesnek tartotta volna. Csak ez előtt pár évvel látott hozzá néhány derék fiatal ember ehhez a vonzó munkához, és a betakarított első aratás rendkívül gazdag volt. Különféle dalok fordúlnak ott elő : elbeszélők, szatiraiak, vidám tartalmúak; aztán a szerelmi lira oly sok hangnemre képes alap-motivumával; továbbá ájtatos imádságok és legendák; végre rejtvények, gyermek- és bölcsődalok. Nincs költői faj, sem alfaj, melyre e gyűjtemény- ben példa ne volna. Hogy az anyag csaknem teljesen ugyanaz, mely nem csupán Olaszországban, hanem jó részt minden nyugati román nyelvű országban nagyon el van terjedve, önként érthető ; épen abban a hajlamban és képességben, mely ilyes alkotásokat el tud sajátítani, nyilatkozik valamely népnek a lelke. Az is tapasztalható, hogy egynémelyik dal, mely egyebütt csak csonkán-bénán él, Dalmácziában a tartomány elkülönzött volta miatt régi szépségében és erejében zeng felénk. Ez a megjegyzés hasonló mértékben illik a mesékre is; az első gyűjtés eredménye minden várakozást felülmúl úgy számra, mint tartalomra nézve. Igen kívánatos, hogy a kutatás mód- szeresen és gyorsan haladjon tovább, mert e szerény mezei virágok mihamar el találnak hervadni; — hiába, a folyton gyarapodó művelődés előtt a nép- dalnak el kell némúlnia! 77*