Seite - 612 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

612 Szerb-horvát nyelv és irodalom. A Dalmácziában elterjedt szláv szerb-horvát nyelvet az ottani nép egész Éjszak- és Közép-Dalmácziában a Narenta-folyóig, valamint a szom- szédos szigeteken is hrvacki jeziknzk, horvát nyelvnek nevezi. Déli Dalmá- cziában a Narentától alább egészen Spizzáig, valamint Curzolán, Lagostán, Meledán és a Ragusa közelében fekvő más kisebb szigeteken a katholikusok arra a kérdésre, hogy micsoda nyelven beszélnek, azt felelik: „naski44, vagyis „a magunk módja szerint44; valaha a Bocchebeli görög-keletiek is így nevezhették a maguk nyelvét; ma azonban úgy a Bocche lakosai, mint az Ejszak-Dalmácziában élő többi óhitűek („orthodoxok44, mint magukat nevezik) szívesebben használják a srpski jezik, azaz szerb nyelv elnevezést. A régi hazai irodalomban a köznyelvet „horvát44-nak találjuk nevezve a dalmát írókon kivűl némely ragusai költőnél is, míg „szerb44-nek a régi ragusaiak csupán a Balkán-félsziget belsőbb tartományaiban beszélt nyelvet szokták nevezni. Legelterjedtebb kifejezés volt közöttük az inkább tudo- mányos slovinski jezik vagy szlovin nyelv, mely Dalmácziában első ízben 1069-ben Kresimir Péter királynak egy latinúl fogalmazott okiratában fordúl elő. Éjszak- és Közép-Dalmáczia régi írói „horváttt-nak, „szlovinu-nak, sőt „bosnyák44-nak is mondják nyelvüket Boszniáról, hol legtisztábban beszélik; végre Dalmáczia olasz irodalmában mai nap is leginkább lingua illirica-nsk, illir nyelvnek mondják a szerb-horvát nyelvet, minek eredete abban a hibás föltevésben gyökerezik, hogy a délszlávok a régi illírek utódai. Ez a nyelv egész Dalmáczia nyelve, de azzal a megszorítással, hogy a szigeteken és a parti városokban megosztja uralmát az olasz nyelvvel, melyet ottan a népesség felsőbb rétegei a szerb-horvát mellett réges-régóta használtak élőszóval és írásban s mely százados használatával az illető vidékek szláv népnyelvének fejlődésére nem csekély hatással volt, a mi annak tisztaságát nagy mértékben megrontotta. Leginkább vonatkozik ez az úgy nevezett ^«-nyelvjárásra, mely Éjszak- Dalmáczia szigetein és parti városaiban honos, azonban a //^ -tájszólások közt is van egy, melylyel az olasz szó erősen éreztette hatását, s mely e tekintetben valami különlegesség, nevezetesen a ragusai tájszólás. Ragusában a szláv nyelv az olaszszal úgy szólván testvéri frigyre lépett annyira, hogy már régóta szokás az előbbit rendesen olaszszal keverni úgy, hogy a szláv szók és mondatok a beszédben rendszeresen váltakozzanak az olaszszal,