Seite - 618 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

618 A glagolit, Cyrill és bukvica betűkön kivűl a belföldi nyelv írásában már a régi időkben is használták a gót és latin írásjegyeket, nevezetesen azon városokban, melyekben a glagolit betűket nem ismerték, hanem eleitől kezdve a latin nyelvet vitték be a templomba, így Ragusában és a szomszédos szigeteken. A XV. században és a XVI. elején, úgy látszik, hogy a gót betűk a latinoknál is jobban el voltak terjedve, melyek azonban a fejlődő költői irodalomban kizárólagos használatúakká lettek. A dalmát irodalom második korszaka, legszebb virágzása ideje a XV. század végén és XVI. elején kezdődik ; ennek Ragusa a góczpontja. A dalmaták kereskedelmök és tengeri útazásaik révén a művelt világ legfontosabb helyeivel léptek érintkezésbe, ú. m. Velenczével, Spanyol- országgal és Konstantinápolylyal, és alkalmuk nyílt megismerkedni a műveltség előkelőbb szükségleteivel; s ők rajta is voltak, hogy az idegen tapasztalatok gyümölcseit a saját hazájukba átültessék és hasznukra fordítsák. Ámde a dalmát városok közt Ragusának volt legnagyobb politikai szabadsága, és valamint a kereskedelemben, úgy a művelődésben is hazája többi városainak élén állt. Már jóval előbb Ragusa lett az összekötő kapocs a görög és római világ közt, még pedig nemcsak kiterjedt kereskedelme miatt, hanem szellemi tekintetben is. Műveltség dolgában már a XIV. század közepén tetemesen fölötte állt keleti szláv testvéreinek, kik ennélfogva mint a tudomány és műveltség székhelyét tisztelték, és a szerb czárok nem tartották lealázónak az előkelő ifjakat kiképzés végett Ragusába küldeni. De ekkor Ragusa csak viszonylag volt műveltebb; a szélesebb műveltség kiindulópontjáúl Ragusában és Dalmáczia többi részében is a XV. század vége és a XVI. eleje tekintendő, vagyis az a kor, melybe Olaszországban a tudományok újjászületése esik, a renaissance kora, mely czélúl tűzte az irodalomban a klassziczizmus fölele veni tését, meg a nemzeti nyelv ápolását és fejlesztését. És ha a klassziczizmusra való törekvés túlságig vitte is a latin nyelv ápolását, még sem sokáig tartott ez, és az olasz nyelv mind jobban gyökeret kezdett verni, míg végre a XVI. században az olasz költészet virágzó kora is beköszöntött. A latin nyelv ekkor csak a tudományos művekre szoríttatott. Olaszország irodalmi és tudományos mozgalmai termé- szetesen nem maradhattak hatás nélkül a közeli dalmát partvidékre sem. Eleinte itt is csak latinúl írtak, azonban Olaszország példájára a latin és olasz nyelv mellett csakhamar megszólaltak a nép nyelvén, szerb-horvátúl is. E nyelven a XV. század vége óta tetemes költői irodalom vette kezdetét