Seite - 625 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

625 E kor többi ragusai költői közül említést érdemel Bunié (Bona senior) Iván, mint a legjobb lyrai és kitűnő idyll-költők egyike. Ragusán kivűl éltek és működtek a következő írók : Barakovié György Zárából, Tomko Mrnjavió Sebenicóból, Kanavelió Péter Curzolából, Vitaljic András a Lissa-szigeti Comisából és Zmajevió András a bocchei Perastóból. Az 1667. évi április 7-iki rettenetes földrengés, mely Ragusát majdnem teljesen elpusztította és régi életét megsemmisítette, egyszersmind forduló- pont a dalmát-ragusai irodalomban is. Azonban mégsem a földrengés volt a kezdődő hanyatlás egyedüli oka; más oka az volt, hogy valamint Ragusában, úgy Dalmáczia többi részében is mind jobban ápolni kezdték a latin és olasz nyelvet, minek következménye a nemzeti nyelv elhanyagolása lett. Mondják, hogy a jezsuiták, kikre a köztársaság, az akkori idő más művelt nemzeteinek példáját követve, az iijúság nevelését bízta, okozták Ragusában, hogy a szláv nyelvet a latin és olasz kiszorította. Más városokban a félelmes velenczei oroszlán tiporta el a népies irodalom csiráit. A velenczei kormány nem szegült ugyan egyenesen ellene a szláv nemzetiség és nyelv fejlesztésé- nek és ápolásának, mégis ő a vétkes abban, hogy a dalmát népességet a legnagyobb tudatlanságban tartotta, mert nem akart iskolákat építeni, valamint egyáltalában semmi gondja nem volt e tartomány jóllétére. T. 79