Seite - 630 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

630 egy folyóirat, a „Dubrovnik" (Ragusa), Ragusa irodalma és története számára, mely 1851-ig jelent meg s azután 1867-ben újra megindíttatott. Ideiglenesen Ban Mátyás szerkesztette, ki már régóta Belgrádban él; ő egyik legtermékenyebb dalmát író és Demeter mellett az illyr korszak legelőkelőbb drámaírója, kinek főműve, a „Mejrima" öt felvonásos dráma, német fordításban is megjelent. Az ötvenes évek kedvezőtlen állapotai károsan hatottak a szláv iro- dalom fejlesztésére is. Csak az alkotmányos időszak beköszönte óta van örvendetes lendület e téren is. Mégis az ötvenes évekbe esnek az új-kor dalmát írói egyik legjelesebbjének alkotásai, nevezetesen a spalatói fíotic Lukács három nagy romantikus költeménye, melyek közül leginkább dicsérik a „Pobratimstvo" (Barátkozás) czíműt. Azon írók közül, kik korunkban éltek és működtek, csak kettőről teszünk említést, a kik már meghaltak ugyan, de kiknek munkái népök emlékezetéből nem fognak egyhamar eltűnni. Pavlinovic Mihály, annak idejében a szláv nemzetiségnek Dalmácziában a legrettenthetetlenebb harczosa és a dalmát tartománygyűlés legjobb szláv szónoka az egyik. Nyomtatásban megjelent beszédei a nyelv és stilus remekei, nagy és sok- oldalú műveltséget árúinak el. Épen ily jelesek egyéb művei is. A másik Ljubisa István, a népnyelv és népélet kitűnő ismerője, a ki „montenegrói és partmelléki elbeszélések" czímen olyan könyvet hagyott hátra, melyet a szerb-horvátok mindjárt megjelenésekor legnagyobb lelkesedéssel üdvözöltek. Ez elbeszéléseknek igen nagy varázsa abban rejlik, hogy bennök a monte- negrói és bocchei nép élete és erkölcsei híven és élénken vannak ecsetelve, s hogy annyira népies és stílusra nézve oly szép nyelven vannak írva, hogy nem találni párjokat egyetlen szerb-horvát beszélyírónál sem. Ime a dalmácziai szerb-horvát irodalom a kezdetétől fogva egészen napjainkig. Egészben véve nem nagy irodalom ; de, ha meggondoljuk, hogy Dalmácziában ép olyan gazdag latin és olasz irodalom is van, és hogy ottan, a hol a szláv szellemi élet szabadon fejlődhetett, mint például Ragusa politikai külön életében, szerfölött élénk irodalmi tevékenység keletkezett: el kell ismerni, hogy Dalmáczia szerb-horvátjai minden lehetőt megtettek a dalmát irodalom nagy és méltó épületének fölépítésére. Záradékúl még egy szót a dalmát népköltészetről. Ismeretes, hogy a népköltészet egyetlen szláv, sőt egyetlen európai népnél sem honos annyira, mint épen a szerb-horvátoknál; sehol sem találni akkora bőséget a nép-