Seite - 632 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

632 Dalmácziában valamint a stokavacok, úgy a őakavacok is megőrizték a népdalhoz való érzéköket, azonban amazok mégis nagyobb mértékben, mint emezek, kiknél az olasz hatások miatt már kivesző félben van. A dalmát népdalok nagy részökben az úgy nevezett női dalokhoz (lyrai faj) tartoznak. Valószínűleg azért, mert Dalmácziában más történeti okok működtek közre, mint délen és keleten a szerb-horvátok lakta területen, azért itten épen nincs, vagy csak nagyon szegényesen van meg a népéposz. Azonban újabb időben Déli-Dalmácziában az elbeszélő dalok (úgy nevezett bugarsticé-k) egész gyűjteményére bukkantak, melyeknek az a sajátságuk, hogy nem a szerb-horvát hősi dalok szokásos tíztagú mértékében, hanem tizenöt vagy tizenhat tagú hosszú, refraintől kisért páros sorokban vannak írva. Úgy látszik, hogy a XVII. és XVIII. században a Ragusától délre, főleg a Bocchéban lakó városi lakosság nagyon kedvelhette e dalokat. A fölfedezett anyagról Ítélve, ez epikai népköltészet virágzása a XVII. és XVIII. században már nyilván hanyatlóban volt. Bizonyára legdúsabban virágozhatott a XV. és XVI. században, mikor az egész Dalmácziában és a szomszédos szigeteken is el volt terjedve.