Seite - 638 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

638 alkotnak; elrendezésük együtt véve ép oly hatalmas, a milyen jeles a részletek alakítása. A kupolás épület, melyhez az oszlopos udvar felől szabad lépcső vezetett föl, negyedfél méter magas alapépítményen emel- kedik. Belseje kerek, s átmérője l3!/2 méter, külső fala azonban nyolczszögű, nemkülönben az épületet kivűlről övező oszlopcsarnok is, melynek 24 oszlopán gerendák nyugosznak és mely rekeszes mennyezetű. Négy félkörű és — az ajtót is oda számítva — ugyanannyi négyszögű fülke, azon kivűl egymás fölött álló oszlopok két rendje tagozza az épület belsejét. A gazdag faragású gerendák kiszökelnek a fülkék közein falpillérek előtt szabadon álló oszlopokra és pedig az alsó gerenda nyolcz hatalmas, egyiptomi gránitból való korinthusi oszlopra, a felső gerenda ugyanannyi alacsonyabb oszlopra, melyek porphyrból és verde antico nevezetű zöld márványból valók. Az épületnek ekként gazdag és élénk tagozatú belsejében az oszlopok felső sora fölött emelkedik a félgömb alakú s egészen zárt kupola. A felső rend gerendái alatt domború műben ábrázolt vadászati jelenetek, álarczok és koszorúk díszítik a falat körös-körűi. Az egész építmény igazi monumen- tális érzékkel nagy faragott kövekből van megalkotva, csakis a kupola van téglából rakva és pedig legyező alakúlag elrendezett ívekben. Az épületnek 2l!/2 méter magas belseje plasztikus tagozatával, építészeti szép arányaival és sokféle színű anyagával hatalmas, nagyszerű hatású; a szemlélő érzi, hogy ez valóban monumentális alkotás. Az épületbe csak az ajtó nagy nyílásán és a fölötte levő kerek ablakon át jutott be a világosság. Kupolával födött nyolczszögű külseje szintén monumentálisan emelkedik ki a körűi- futó alacsony oszlopcsarnokból, mely a bejárat előtt előcsarnokká alakúi. E nagyszerű építményt, melynek épségre és nevezetességre nézve a római Pantheon kivételével nincsen párja, bizonyára valamely nagy fontosságú czélból emelték ; minden arra vall, hogy Diocletianus ezt saját mausoleumáúl építé. A nyugati udvarbeli sokkal kisebb épület magas alapon emelkedő cellából és oszlopcsarnokból áll és római templomhoz hasonlít. A cellát hatalmas kő gerendákból alkotott és gazdag díszű rekeszes dongabolt födi; valamint a mausoleum ajtajának a kerete, úgy ez is igen díszes. Diocletianus palotája, melynek a körülmények kedvezéséből több lényeges része fönmaradt, magán viseli annak jeleit, hogy későn keletkezett, a mi azonban nem csökkenti nevezetes voltát, sőt épen azért fontos emlék a római építészet utolsó korszakából. Míg egy részt a római építészet szokásos formáinak minden változatát megtaláljuk rajta, más részt ezek