Seite - 639 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

639 mellett vannak olyanok is, melyek egyebütt ritkák, vagy épen nem fordul- nak elő. Ilyen például az, hogy a szabadon álló oszlopok rendjét mindjárt az oszlopfőkön nyugvó ívek kötik össze, mint ezt a középső udvar két oldalán látjuk ; ilyen például az is, hogy az oszlopokon egyenes és hajlított gerendák váltakoznak, mint az előcsarnoknak ugyancsak a középső udvarra szolgáló homlokán és részben a palota déli szárnyának homlokán is. Ezek a római építészet formáinak fölötte nevezetes és különösen a későbbi időkre nézve nagy fontosságú átalakúlásai. Spalato római építményei épen ebből a szempontból rendkívül becsesek; mert, a mit itt látunk, az olybá veendő, mint első lépés az oszlopos és boltozatos építmény sűrűbb tagozását illetőleg, a mi aztán örökül átszáll az ó-keresztény, a középkori, sőt az újabb építészetre is. A palota részleteinek gazdag formái, nemkülönben építészeti tagozatai nem oly zömökek és nehézkesek, mint az itáliai-római, különösen a késő korbeli emlékeken látjuk, ellenkezőleg ezen az épületen a tagozatok és az ékítmény lapos előállítása bizonyos tekintetben a görög építészethez hasonló és jogosúltnak tűnteti föl azt a véleményt, hogy Diocletianus az építőmestereket, sőt talán a kőműveseket is vagy Görögországból, vagy a keletről hozatta Salonába. A mausoleum, a templom és az oszlopos udvar fönmaradása annak a szerencsés körülménynek köszönhető, hogy a palota új lakói isteni tiszteleti czélra használták, s így a mausoleum Spalato székesegyházává lett, a kis templomból keresztelő házat csináltak, az oszlopos udvar pedig mind a kettőnek atriuma gyanánt szolgált. Ravennai János, Spalato első püspöke, a kupolás épületet már a VII. században fölszentelte Mária mennybe menete- lének tiszteletére, s habár a pogány épület berendezését eltávolították és az ennek folytán teljesen elpusztúlt, az épület lényeges részei az enyészetet elkerülték. A római emléknek nagy pompája és méltósága ezentúl a keresz- tény hitnek szolgált, s miként előbb a római, úgy most a keresztény vallásra és isteni tiszteletre árasztá fényét. Az épületek, úgy látszik, hosszú ideig lényeges átalakítás nélkül szolgáltak új czéljuknak, de a későbbi századokban toldalékokat építettek hozzájuk és lényeges átalakítást szenvedtek, a mi a maga nemében formai tekintetben nagy fontosságú, más részt azonban kárt tett a régiben. Az átalakításokkal, a mennyiben valóban művészi, vagy művészet-történeti becsűek, későbben foglalkozunk behatóbban. Nem válhatunk meg Diocletianus palotájától a nélkül, hogy egy hozzá tartozó közhasználatú épületről is ne szóljunk. Ez a vízvezeték, mely