Seite - 642 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

642 A rómaiak dalmácziai építkezéseivel, kivált pedig a halottak iránti tisztelettel kapcsolatban a szobrászatnak is szép föladatok kínálkoztak. Diocletianus mausoleumának belsejében a kupola falán körűifutó képszék domború művű jelenetei : a gyalog, kocsin és lóháton szarvasra, vadkanra, rókára és zergére vadászó nemtők, e jeleneteket elválasztó alakok, melyek virágfüzéreket és álarezokat tartanak, előállításukra nézve inkább díszít- ményes jelleműek, s nyilván arra vannak szánva, hogy nagyobb magasságból tegyenek jó hatást. Nagyobb becsük van ama szobrászati műveknek, melyek részint pogányok, részint keresztények kő koporsóit díszítik. Ide tartozik a Meleager vadászatát ábrázoló domború mű egy kő koporsón, mely sokáig a spalatói kis templomban állott, most pedig az ottani múzeumban őriztetik; továbbá Phaedra es Hippolytos keresztény fölfogású ábrázolása, és egy harmadik domború mű, mely a Jó Pásztort ábrázolja, mind a kettő Salonából való és több más kő koporsóval együtt a spalatói múzeumot gazdagítja. Különösen érdekes a spalatói Ferencz-rendű kolostor kereszt- folyosójában levő keresztény Sarkophag domború műve, mely a zsidóknak a Vörös-tengeren való átkelését ábrázolja. E művek legnagyobb részt a római művészet utolsó századából valók, bizonyára Dalmácziában készültek és arról tanúskodnak, hogy itt élénk lehetett a tevékenység nemcsak az építés, hanem a szobrászat terén is. Diocletianus palotájában azonban két szobor is volt, melyek kétségtelenül a legrégiebbek a tartományban és messziről ide szállítva, úgy látszik, a császár mausoleumának szabad lépcsőjét díszítették. Ezek egyiptomi sphinxek, melyek közül az egyik most a spalatói múzeumban, a másik a dom-tér közelében áll, tehát mindkettőt eltávolították régi helyéről. Az egyik márványhoz hasonló mészkőből van és a fölírat szerint III. Amenophis, a XIX-ik dynastia kilenczedik királyának idejében, tehát 1500 évvel Krisztus előtt készült; a másik fekete bazaltból van, fölírat nincsen rajta, úgy látszik, római korból való egyiptomi munka. Fölötte gyérek a művészeti maradványok a római birodalom föl- bomlásának és az idegen népek betörésének korából, mikor Dalmácziát annyi háború pusztította és részben lakatlanná tette. Azonban az a kevés is, a mi fönmaradt, arról tanúskodik, hogy a tartomány az első évezred második felének ama viszonylag kedvezőtlen és viharos időszakában sem volt egészen tétlen. Itt is, ott is találni faragott díszítményeket és alakokat, melyek kétségtelenül nem a római korból valók, de nem is a román művészet termékei. Eddig nem tudták, hogy ez érdekes töredékek honnan származnak,