Seite - 645 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

645 találunk valami újszerű művészetet, sem általában valamely határozott, külön sajátságokat; itt nincs egészen eredeti építészeti, vagy művészeti iskola, mely innét szélesebb körben elterjedt, — mindazáltal a hazai kiváló művészek és a sajátos helyi állapotok oly művészetet teremtenek, melyről nem mondható, hogy merő ismétlése a byzanczi, vagy az olasz, névszerint a velenczei művészetnek. Csakis a XV. század elején, midőn Velencze köztársaság az egész tartományt birtokába keríti, honosodik meg a velenczei szellem a kormányzatban, az erkölcsökben és szokásokban, az építészetben és általán a művészetben, de ekkor sem volt hiány hazai erőkben, kik A Jó Pásztor sarkophagja. alkotó tevékenységükkel résztvettek az egyházi és a világi czélú pompás művek alkotásában. Dalmácziának Byzanczczal való összeköttetésére vall több, ma már használatban nem levő templom ; mindegyiknek elrendezése és szerkesztési formái világosan föltűntetik a byzanczi hatást. Miként a byzanczi és a görögországi kisebb templomok, vagy Velenczében a S. Giacomo di Rialto templom : úgy ezek is középponti elrendezésű kúpolás épületek; hajóik donga- boltozata oszlopokon vagy pilléreken nyugszik. Sajnos, hogy e kivétel nélkül kicsiny, művészettörténeti tekintetben azonban fölötte érdekes templomok ma házak közé vannak ékelve, s raktárakúl vagy egyéb czélokra szolgálnak és menthetetlenül pusztúlnak. A késő byzanczi művészetet képviselő ilyen fajta építmények a S. Domenica, S. Lorenzo és S. Pietro vechio templomok Zárában, a S. Croce Nonában, a S. Barbara Traùban, továbbá az úgy nevezett Sigurata.