Seite - 648 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

648 párkányok tagozzák. Belül és kivűl egyaránt érintetlen az épület anyaga, a kő; nem torzítja sem meszelés, sem egyéb későbbi toldalék, a mi a tartományban oly gyakran zavarja az épületek hatását. Gyönyörködve szemléli az ember a pillérek és az ívek, meg fönt tekintélyes magasságban a közép hajóra boruló keresztboltok vonalát. A kercsztboltok élénk tagozatú gerinczei és hevederei kivétel nélkül a falból kiszökő gyámokon nyugosznak és így nem követelik a pilléreknek földig nyúló tagolását. Zavartalan összhang és nemes egyszerűség uralkodik e templom belsejében, a mit a berendezésnek még jó állapotban levő számos részlete még inkább fokoz, ilyenek : a főoltár ciboriuma, a szószék, a chorus székei és egyebek. E román művészetű épület, melynek boltozata már az átmeneti korból való, egészen más hatás alatt és más minták után készült, mint azok, melyekről az imént szóltunk. Úgy látszik, hogy építője ismerte az éjszak-olaszországi épületeket és Magyarország egy némely templomát is. Az épületet traùi Treguanus püspök építteté, ki a XII. század végén Magyarországból került Dalmácziába. A S. Giovanni Battista templom sokkal kisebb ugyan, de épen oly nemes alakítású, mint a székesegyház, melynek tőszomszédságában áll. Az egyhajójú épületnek derékszögű apsisa és lapos mennyezete volt; sajnos, most romban hever. Bazilikális elrendezésű és kiválóbb nevezetességű román templomok még a S. Giovanni Battista és Arbe szigetének egykori székes- egyháza. A templomok mellett a tornyok és a keresztfolyosók is figyelmet érdemelnek. Amazok déli szokás szerint rendesen a templomtól külön állanak. A torony alaprajza alúlról egész föl négyszögű; a tornyot koronázó kősisak négy- vagy nyolczszögű; néha az utolsó emeletnek nyolczszögű lanterna alakja van, mely mintegy átmenetül szolgál a kősisakhoz. A durva, alig tagolt falak tömegét emeletenként keskeny, többnyire páros ablak- nyílások szakítják meg. A tartományban számos ilyen torony van, melyek a városoknak és helységeknek egyik jellemző vonását teszik. Arbe, Cursola, Lesina, Zára, Sebenico, Traù, Spalato, Ragusa tornyai és a többiek, le egész a Boccheig, kivétel nélkül mind egyformák. De különös nevezetes- ségűek a traùi és a spalatói székesegyházak tornyai. A traùi torony egyike ama keveseknek, melyek a templommal szervesen össze vannak építve. A román művészetű előcsarnok déli sarka fölött emelkedik, alaprajza négyszögű, és magas sisak födi; falai szép és élénk tagoltságúak; a fölső