Seite - 653 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

653 torony földszíntjének gazdag szobrászati dísze rokonságban van az előbbivel. Elül román művészetű oroszlánok és vadászati jeleneteket ábrázoló farag- ványokkal borított tagozat képeznek gazdag keretet, hátúi a székesegyház felé a falba illesztett domború művek az angyali üdvözletet, Krisztus szüle- tését, továbbá Szent Anastasiust, Domnust és Pétert ábrázolják. Ez utóbbi, mely bizonyos Ottó mester műve, föltűnően naiv, vidékies fölfogásról tanúskodik. A zárai székesegyházon, Dalmáczia egyéb templomain, nemkülönben a már említett keresztfolyosókon is van- nak szobrászati díszítmények, de nem lehet tagadni, hogy ezek korántsem oly jeles alkotások, mint a tartomány e korbeli épít- ményei. A középkorban Dalmáczia művészete a legkülönbözőbb ide- gen hatások alatt állott, úgy, hogy minden újabb alkotás, nevezetesen minden nagyobb építmény a román és a csúcsíves művészet más-más változatát tűnteti föl; ellenben, mi- helyt a XV. század-elején Velencze köztársaság birtokába ejti egész Dalmácziát, nagy fordúlat áll be a művészet terén is, a mennyiben azontúl a parti városokban és a szigeteken csupán Velencze hatása uralkodott. Velencze rá nyomta a dalmát városokra saját művészetének bélyegét, melyet a legújabb időig majdnem változatlanúl megőriztek, sőt a különben független Ragusa sem volt képes magát e hatástól egészen megóvni, miért is bátran együvé foglalhatjuk a tartomány többi városaival. Velencze hatása legelőször is a városrendezésben mutatkozik. Igaz, hogy a városok fekvése nem engedte utánozni a Velenczét annyira jellemző Ciborium és oltár Arbéban.