Seite - 666 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

666 nak kivételével valamennyi elpusztúlt rom. Ma csak annyiban nevezetesek, hogy a vidék festőiségét emelik; legrégibb elrendezésüket alig lehet föl- ismerni, a mint hogy elpusztultán nem is szolgálhatnak többé eredeti rendeltetésüknek. Mellőzzük déli Dalmáczia újabb várépítményeit, de a régiek közül meg kell említenünk Klissát, mely ma is jó állapotban levő és teljesen fölszerelt erőd, s azonkívül helyzeténél és építési módjánál fogva is figyelemre méltó. A Kabana és a Mossor hegyek közötti hágón Salona fölött áll; egykor a Sinjből Spalatóba vezető szorosnak a kulcsa volt; a legrégibb időtől kezdve sokat harczoltak érte, s majd a bosnyákok, majd a velenczeiek, majd a törökök, majd a francziák, majd pedig az angolok tartották megszállva. Három terrászból áll az erőd ; a török időkben egy mecset is épült benne, melyben ma a lövő szereket tartják. Ez kupolás épület; a kupolát tartó félkörű ívek Stalaktit alakú gyámokon nyugszanak. Ugyanebben az épületben van a velenczeiek idejéből való szép fali mosdó medencze, mely fölött egy faragott fegyverekkel, ágyúkkal, paizsokkal, stb. díszített keretű fal-lap van. Dalmácziában a török építmények nagyon ritkák. Az előbbin kivűl még csak egy említésre méltó van: ez Dernisben az egykori mecset nyolczszögű, karcsú minaretjének romja. Perussié várkastély Benkovaé mellett a klissai és a többi erődtől eltérőleg majdnem egészen a völgyben fekszik. Festészeti müvek a renaissance előtti időből nincsenek Dalmácziában; a középkori épületeknek nincs sem festett, sem mozaikkal előállított színes díszük; falképek egyáltalán nem maradtak fönn Dalmácziában. A mi fest- mény a templomokat és a kolostorokat díszíti, az mind oltárkép, s részben olasz eredetű, részben pedig az olasz iskola hatása alatt keletkezett hazai termék, önként érthető, hogy e téren is leginkább a velenczei hatás ural- kodott, mely lehetetlenné tette a sajátos dalmácziai iskola kifejlődését. Mindazáltal a tartomány nem egy becses festménynyel dicsekedhetik, s vannak köztük olyanok is, melyeken fölismerhető, hogy hazai művész kezéből kerültek ki; a festészet története legalább sok dalmácziai művész nevét említi, de kevesen vannak köztük olyanok, kiket műveik Dalmácziá- ban képviselnének. A legrégibb festmények azok, melyek a fölfeszített Krisztust ábrázolják és a templomok diadalívét díszítik. Ilyen az, mely a ragusai Domonkos-rendi templomban most is eredeti helyén van. E kép fára van festve, a feszület