Seite - 677 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

677 polgárosító gondoskodása sokat tett arra nézve, hogy a dalmata földmíves mérsékelje természetes harcziasságát s földjének és nyájának szorgalmasabb gondozására szoktassa : a hegyek között, kivált a morlákoknál, még ma is látható, hogy a lakosság békés foglalkozása közepette is sokat ad nemzeti öltözetére és fegyveres díszére, míg a tengermelléken s a szigeteken lakó földmívesek, kiknek elődei kevesebb részt vettek a törökök elleni harczok- ban, szelídebb erkölcsűek s földjük mívelése körűi is több kitartást és avatottságot tanúsítanak. Midőn a velenczei köztársaság a XV. század elején birtokába vette a szigetek és dalmát partvidék egy részét, némely városokban helyható- sági szabályzatokat és előjogokat talált érvényben, melyeket aztán más községekre is kiterjesztett. Ezekben a szabályzatokban a földbirtoklás, valamint a föld tulajdonosának a föld mívelőjéhez, vagy a telepeshez való viszonyai oly módon voltak rendezve, hogy azokat az új kormány is érin- tetlenül hagyta. A tengermelléknek és a szigeteknek az a része, melyet a velenczeiek Dalmácziában legelőször foglaltak el s mely a föld birtoka és mívelése tekintetében sokkal inkább alája volt vetve a helyhatósági rendelkezésnek, mint a többi részek, a „régi szerzés területé"-nek (terra del vecchio acquisto) neveztetett. Ennek a területét hozzávetőleg mintegy 1,620.000 páduai holdra, vagyis körülbelül 592.272 hektárra tehetni. Megjegyzendő, hogy e területből úgy egy millió hold (365.000 hektár) erdő és füves legelő volt. A velenczei kormánynak abból a törekvéséből, hogy mindig beljebb terjeszsze hatalmát s a törököknek ezzel ellenkező igyekezetéből az követ- kezett, hogy Dalmáczia népe szakadatlan ostromállapotba jutott, melynek csak a karlóczai béke vetett egy időre véget. E békekötés állapította meg, hogy az az egész terület, melyről a törökök elűzettek, a köztársaság területébe kebelez tessék. Ez a növedék aztán az „új szerzemény" (nuovo acquisto) nevet nyerte. A fegyverszünet azonban rövid ideig tartott s a földmívelés nem vehette hasznát, mivel a parasztnak, a ki egyúttal harczos is volt, arra sem volt elég ideje, hogy elhagyott mezejéhez visszatérjen. Új politikai bonyo- dalmak új háborúkat gyújtottak; a föld jobbára ugaron maradt; a mi keveset megmíveltek is, azt is elpusztították s a nyájak gazdátlanúl széledtek el. Húsz esztendei küzdelmek után, melyek alatt a vitéz benszülötteknek sikerűit új területeket foglalniok, 1718-ban létre jött a passzaroviczi béke,