Seite - 678 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

678 melyben megállapíttatott, hogy a törökök hatalmából legújabban kiszabadí- tott terület „legújabb szerzemény" (nuovissimo acquisto) néven az újhoz és régihez csatoltassék. így alakúit Velenczének dalmácziai tartománya. Az új és legújabb szerzésű terület hozzávetőleg mintegy 2,000.000 páduai holdat (731.200 hektárt) tehetett. Hogy mily elhanyagolt állapotban volt akkor a földmívelés, kiderül abból, hogy a fűtermő és ugaron hagyott mezők az új és legújabb szerzemény területén körülbelül 1,564.638 holdat, vagyis 572.031 hektárt tettek. Azokból az adatokból, melyek a velenczei köztársaság bukásának idejéből fönmaradtak, kiderül, hogy a 3,000.000 páduai holdra, vagy 1,096.800 hektárra tehető területből az erdő és míveletlen legelő mintegy 2,600.000 holdat, vagyis 950.560 hektárt tett és hogy e területen valami 80.000 darab szarvasmarha, 1,000.000 juh és kecske, 18.000 sertés és 30.000 ló tartatott. Miután a velenczei köztársaság az új és legújabb szerzeménynek is ura lett, azokat a személyeket és családokat kivánta megjutalmazni vele, kik a török háborúk alatt leginkább kitűntek. Az ily eladományozott birtokok után a kormány, fönhatóságának elismeréseként, a termények egy tized- részét kapta; az adományosok e birtokaikat sem el nem adhatták, sem el nem zálogosíthatták és semmi szín alatt nem voltak birtokaikból kibccsűl- hetők. A nők az öröklésből ki voltak rekesztve, csak törvényes fiutódok örökölhettek ilyen földbirtokot. 1756-ban Francesco Grimani, a velenczei köztársaságnak Dalmáczia- beli fő provveditoréja, egy törvényt alkotott, mely mindazon föltételeket magában foglalta, melyek mellett a kormány területeket adományozott. De bármily jeles volt is e törvény elméletileg, legnagyobb része valósítat- lanúl maradt úgy, hogy a földmívelés épen úgy el volt hanyagolva Dalmácziában Velencze bukása után is, mint az előtt. Az első osztrák uralom alatt, 1797-tól 1806-ig, a kormány sokat tett úgy az elhanyagolt közigazgatás újjászervezésére, mint a földmívelés meg- javítására; de uralmának rövidsége nem engedte, hogy e czéljait csak meg is közelítse; a mi ez időből a lakosságnak hálás emlékezetében maradt, mindössze annyi, hogy a földnek állami adóterhe nem emeltetett. Az 1805 deczember 26-án kötött pozsonyi béke Dalmácziát Franczia- országnak juttatá. Napoleon Dandolo Vincenzo grófra bízta a tartomány kormányzását, a ki közigazgatási jártasságával sok mezőgazdasági ismeretet