Seite - 679 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

679 is egyesített. A földmívelésre vonatkozó közigazgatási intézkedései a hely- hatósági előjogok és szabályzatok eltörlésében állottak, mely újítás a „régi szerzemény" területén nagy változásokat okozott a mezőgazdasági állapo- tokban. Még fontosabbak voltak azok a változtatások, melyeket az új és legújabb szerzeményű területek adomány-jószágai körűi tett. Napoleonnak egy 1806 szeptember hó 4-éről Antverpenben kelt rendeletével Grimani mezőgazdasági törvénye eltörültetett. Az állam az adományosoknak teljes tulajdonukba bocsátá addig csak hűbérként bírt jószágaikat, a föld örök- lésére való jog a nőknek is megadatott, az államnak, fönhatósága elismerése fejében eddig a terményekből fizetett tized pedig földadóvá lőn átváltoztatva. Ezek az újítások teljesen megalapították és biztosították a magánföldbirtok fölötti szabad rendelkezés jogát. De Dandolo még egyéb intézkedésekkel is emelni igyekezett a gondjaira bízott tartomány földmívelését. A francziák hétéves uralma után Velenczének a ragusai köztársasággal s a Bocche di Cattaróval és vidékével megnagyobbodott egykori dalmácziai tartománya ismét osztrák uralom alá került. Ragusa köztársaság törvényei akként szólottak, hogy a parasztnak ingatlan földbirtokhoz nincs joga. A paraszt egy kis házikóban lakott, melyet a földesúr építtetett számára a saját földén. A házteleknek 1500— 2000 tégla (coppi) kiterjedésűnek kellett lennie. A ház jó karban tartásáról a földbirtokosnak kellett gondoskodnia, de ennek fejében a paraszt földes- urának meghatározatlan mennyiségű napszámmunkát tartozott ingyen teljesíteni. Minthogy e joggal több földbirtokos visszaélt s mivel a franczia forradalom hatása e vidékeken is érvényesült, a hatóság 1800-ban helyén valónak látta a robotos napoknak addig bizonytalan számát megállapítani, és pedig 90 napban. A háztelken kivűl a földbirtokos még egy zöldséges kert használatát is átengedte jobbágyának, mely kert kiterjedése azonos volt az ottani térmérték egységével („soldo di terra", vagyis 400 lépés). A föld tulajdonosa a „soldo di terra" fölötti föltétlen úri jogának jeléül a jobbágytól úgy nevezett „poklon"-t kapott, mely kecskegödölyékből, tojásból, csirkéből s egyéb effélékből állt. A földesúr azonban kénye-kedve szerint kergethette el jobbágyát úgy a házból, mint a „soldo di terra"-ról, ha netalán tett beruházásait megtérítette. Ragusa köztársaságának és terü- letének 1814 január 27-én osztrák uralom alá jutásával a földbirtok és földmívesek állapotai nagyobb összhangba hozattak az új kor szellemével s hozzá alkalmaztattak az osztrák törvények rendelkezéseihez.