Seite - 681 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

681 félével fölszaggatják a föld felszínét mintegy 5—6 centiméternyire, s így a talajt nem is forgatják meg, csak egyszerűen fölporhanyítják. Az ekevas a talppá görbített fagerendely egyik végére van erősítve úgy egy méternyire, míg a fölálló végét a szántó ember fogja. Az ekére egy farúd van erősítve, melyet két ökör vontat. A szántó, balkezével tartva az eke szarvát, utána halad az ekének a fölhasított barázda mentén, jobb kezében vastüskével ellátott hosszú vessző van, melylyel az igavonó jószágot ösztökéli. Az ily ekével végzett munka tökéletlen, mivel a földet sem elég mélyen föl nem A kis eke. hasgatja, sem meg nem forgatja. Némely vidéken oly ekét is használnak ugyan, mely fölfordítja a hantot; de ez a szerszám is csak találomra készül, úgy, hogy a barázdának sem mélysége, sem szélessége meg nem határoz- ható. Ez az eke taligához van akasztva, mely két durván faragott s meg sem is vasalt kereken halad. Ez a hiányos szerszám is csak gyarló munkát végez, a szántás vele fáradságos, mivel az ekevas mindúntalan ki akar fordúlni a barázdából s a szántónak minden erejét meg kell feszítenie, hogy benne tartsa. Több ember által hajtott nyolcz-nyolcz ökör vontatja ezt a furcsa ekét, mely mai napság inkább volna valami múzeumba való, mint ki a mezőre. Néhány földbirtokos tökéletesített ekét szerzett magának, T. 86